Page 33 [33]
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL
Emberi Jogok Európai Egyezménye
K. V. Z.: Magyarország 1990-ben írta alá az Emberi Jogok Európai Egyezményét,
de a ratifikációval még várt az állam pár évet. Önt és Bán Tamást bízták meg
annak átfogó elemzésével, hogy milyen jogszabályi változtatásokra lenne szükséges
az Egyezménnyel való összhang biztosítása érdekében. 1992-ben jelentették meg
az elemzés eredményeit összefoglaló tanulmányukat, amelyben mindössze tizenkét
törvény módosítását és egy fenntartást javasoltak a jogalkotónak. Mindössze két
évvel a rendszerváltás után nem volt ez túlságosan optimista hozzáállás? Tényleg
ennyire jó állapotban volt a magyar jogrendszer? A későbbi tapasztalatok nem
cáfoltak rá Önökre?
B. K.: Ezt a tanulmányt a saját kezdeményezésünkre írtuk meg. Erre senki nem
kért föl minket. A célunk alapvetően az volt, hogy feltérképezzük, milyen jogsza¬
bályi változtatásokra van szükség még az Egyezmény ratifikációja előtt. Ennek
eredményeként valóban javasoltunk tizenkét törvénymódosítást. Azért csak ilyen
keveset, mert azt néztük, hogy milyen rendelkezéseket nem lehet az Egyezménnyel
konform módon alkalmazni. A fenntartás a szabálysértési törvényre vonatkozott,
mert azt láttuk belülről, hogy a Belügyminisztérium úgysem fogja belátható időn
belül korrigálni. Valamint a kárpótlás kapcsán született még egy politikai dekla¬
ráció. Ez utóbbi egyébként fölösleges volt, hiszen a Magyarországra nézve történő
hatálybalépése előtt bekövetkező jogsértésekre nem alkalmazható az Egyezmény.
Hogy túlságosan optimista lett volna a következtetésünk? Lehet, hogy igaza
van. De ez nagyon alapos munka volt, és tüzetesen átnéztük a strasbourgi esetjo¬
got. Én például a kinevezésem után még egy ideig Freiburgban maradtam, onnan
minden héten átmentem Bernbe, hogy Stefan Trechsellel (az Emberi Jogok Euró¬
pai Bizottságának egyik tagjával), aki jó barátom volt, egyeztessek. Fondüzgetés
és borozgatás közben végigmentünk az összes lehetséges forgatókönyvön, hogy
kerülhet a magyar jog konfliktusba az Egyezménnyel, és átnéztünk minden olyan
szabályt, amely nekem gyanúsnak tűnt. Az akkori esetjogból az következett, amit
mi írtunk. A jogalkalmazás miatt természetesen történtek elmarasztalások, de a
jogszabályok szövege miatt nem.
K. V. Z.: Egy 1992-ben megjelent publicisztikájában azt írta: , Úgy tűnik, hogy az
Európába megtérés unalomig skandált jelszava is megtette hatását: a korlátoltsá¬
got erénnyé emelő provincializmus, a kivülröl érkezé birdlatot a »beliigyekbe való
beavatkozdsnak« minésité felfuvalkodottság a vártnál gyorsabban kopnak ki politi¬
kai kultúránkból." Ehhez képest egy 2017-es cikkében, amelyet Bárd Petrával együtt
jegyez, így összegzik az Egyezmény huszonötéves magyarországi alkalmazását:
„[A ratifikaciö öta] elsősorban a Magyarországgal szemben született ítéletekre rea¬
gált a magyar törvényhozás, míg a jogrend szisztematikus, proaktív, az egyezmény¬
sértést megelőző vizsgálatára nem került sor és kifejezetten egyezménykonformitást
+ 31 +