a lakásán. Amikor pedig elkezdtem tanítani az egyetemen, elvállaltam minden
fordítási munkát, mert nagyon rossz volt a fizetés. Ha elakadtam valamelyik szö¬
veggel, akkor átmentem a nagymamámhoz, és vele két-három óra alatt megírtuk,
amivel én egy hetet küszködtem. Később kabintolmácsként is dolgoztam, nagy¬
szerű, művelt kollégákkal. Németül még gyerekkoromban tanultam meg Frank¬
furtban, de az angol nyelv ismerete jelentett igazi előnyt. Ebből kifolyólag én az
egyetemen valóban kivételes helyzetben voltam.
Az első külföldi tanulmányutam alkalmával két hónapra utaztam Finnországba
még 1976-ban. Oda volt ösztöndíj, amelyet viszonylag könnyen meg lehetett kapni.
Finnország olyan , csak majdnem nyugat? volt. Ez kifejezetten vonzó volt számomra,
hiszen Finnországban volt egy kiváló kriminológiai intézet. Én mondjuk nem oda,
hanem az egyetemre kerültem, ahol együtt dolgoztam egy nagyon kedves idős eljá¬
rásjog-professzorral, akitől sajnos túl sokat nem tanultam. Viszont valahogy odake¬
veredtem a Legal Policy Institutba, amelyet a kor egyik legnevesebb kriminológusa,
Inkeri Anttila vezetett. Ő megszervezett számomra egy előadást Turkuban. Ez volt
valójában az első lépés, amellyel bekerültem a nemzetközi tudományos vérkeringésbe.
A finnek nagyon megkedveltek, ekkor hozták létre az ENSZ regionális bűnügyi
intézetét, a HEUNI-t, és Inkeri lett itt az igazgató. Többször hívtak konferenciákra,
egyik évben három hónapon át konzultánsként dolgoztam, különböző konferen¬
ciákat vagy szemináriumokat készítettem elő. Ez azért volt kifejezetten előnyös,
mert a Helsinkiben található intézet egyfajta hídszerepet játszott a Kelet és a
Nyugat között. Így könnyen kapcsolatba lehetett kerülni nyugati szakemberekkel,
ami különböző lehetőségeket kínált. Ahogy azt már említettem, az egyik helsin¬
ki előadásomnak köszönhettem azt is, hogy később meghívtak dolgozni a bécsi
ENSZ-központba.
Voltam Salzburgban is az American Studies Salzburg Seminaron, amelyen
tényleg a legnagyobb nevek tanítottak. Én például Damaska, a Yale egyik sztárja
kurzusát választottam. Ezenkívül a British Council szervezésében csereprogram
kezdődött Hungarian-British Round Table címen. Gönczöl Katalin szervezte a
magyar csapatot. Itt is tartottam egy előadást, ami után az angolok a következő
évben meghívtak Londonba egy rövid tanulmányútra.
Egyszer még Vancouverbe is kijutottam. Király Tibort hívták meg a viktimo¬
lógiai konferenciára. Ő viszont nagyon kedvesen felajánlotta nekem, hogy menjek
el helyette, azzal, hogy ő nem tud elég jól angolul.
K. V. Z.: A nyolcvanas években megjelent cikkeit olvasva az tűnt föl, hogy sok¬
szor hivatkozik alkotmányos elvekre. Sőt, Kukorelli István szerint Magyarorszá¬
gon az Ön korai írásai tekinthetők az alkotmányos büntetőjog előfutárának. Az
én generációm számára furcsának tűnhet, hogy egy autoriter rezsim alatt bármi
jelentősége van annak, hogy milyen követelmények származnak az alkotmányból.
Valóban része volt ekkoriban a tudományos gondolkodásnak az alkotmányjogi,