Seite 25 [25]
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL
K. V. Z.: Ön már említette a Jogtatók csapatának pár tagját. Hozzá lehet még
tenni Lenkovics Barnabás vagy Pokol Béla nevét. Mind olyan személyek, akik a
hazai jogi-politikai elit meghatározó alakjaivá avanzsáltak kutatóként, ügyvéd¬
ként, ombudsmanként, alkotmánybíróként stb. Így utólag visszanézve könnyű lenne
úgy tekinteni a Jogtatókra mint egyfajta elitkeltetőre. Kíváncsi vagyok, Ön hogyan
látta ezt a közösséget akkor. Ez elsősorban a játék öröméről szólt, vagy pedig a
kapcsolatépítés egy formájaként működött?
B. K.: Ez azért zárt közösség volt, nem mindenki volt tagja, aki később pozícióba
jutott. És biztos, hogy nem csupán a futballról szólt. Ha így lett volna, akkor nem
hiszem, hogy mindenki tagja maradt volna a Jogtatóknak. Ahogy azt említettem,
mi baráti társaság is voltunk, olyan közösség, amelynek tagjai tudták, hogy egymás
között szabadon beszélhetnek mindenről. A fiatal oktatók között volt olyan, aki
előtt vigyáztam arra, hogy mit mondok. Ilyen a Jogtatókban sosem fordult elő.
Ezen kívül ez a társaság rendkívül szellemes emberekből állt. Olyannyira, hogy
valamelyik szilveszteri kabaréba meghívták a csapatot fellépni. Én sajnos ezen a
fellépésen nem tudtam részt venni, mert a felvételkor Helsinkiben voltam. Azóta
sem tudom, pontosan hogyan terjedt el a hírünk.
Ami a későbbi karrierutakat illeti, arra emlékszem, hogy egy-két csapatgyű¬
lésen eljátszottunk azzal a gondolattal, mi lenne, ha belőlünk állna a kormány,
és kiosztottuk az egyes tárcákat egymás között. Mindannyian Jutasit tartottuk
alkalmasnak a miniszterelnökségre. Nekem pedig az igazságügyi tárcát szánták
minden alkalommal. De ez természetesen csak vicc volt. Szerintem senki nem
sejtette előre, hogy milyen pályát fog befutni a szakmában. Kukorelli és én voltunk
azok, akik a leghosszabb ideig hűségesek maradtunk az egyetemhez. A többiek
elmentek dolgozni a Társadalomtudományi Intézetbe, a Miniszterelnöki Hivatalba
stb. Közben azért természetesen tanítottak, de ők hamarabb érezték úgy, hogy az
egyetemi világ túl szűk számukra.
KORAI KUTATÓI KARRIER
K. V. Z.: A futball ugyanakkor nem térítette el a tudományos pályától. Sőt, a kettő
még össze is kapcsolódott bizonyos értelemben. Úgy tudom, hogy az Ön szerve¬
zésének köszönhetően indult egy hosszú éveken át tartó ,csereprogram" a Bécsi
Egyetem és az ELTE fiatal oktatói között. Egyik évben Önök mentek Bécsbe, másik
évben az osztrák kollégák látogattak el Budapestre. Számomra úgy tűnik, hogy ez a
kezdeményezés legalább annyira szólt a fociról, mint a tudományos eszmecseréről.
Meséljen arról, hogy mi volt ennek a ,csereprogramnak? a célja, és pontosan miből
állt ez az együttműködés a két egyetem között!
+23 +