Page 182 [182]
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban ] 181
ropológia és a szociológia interpretatív szemléletmódjának bevonásával új megkö¬
zelítéssel fordul a demenciával küzdők gondozásának problémája felé. A program
célja az volt, hogy történeteken keresztül mélyebben feltáruljon az idősek világa.
Az időseknek a folyamat során úgy kellett történetet alkotni, hogy közben kontex¬
tusokat teremtettek, felelevenítették kapcsolataikat. Az idős emberek digitális tör¬
téneteit egyre szélesebb körben osztották meg: először csak egymás között, aztán
a családban. Végül a felsőoktatásba is bekerültek a videók, amelyekben a kliensek
világa közvetlenül jelent meg az egészségügyi és szociális területen belül az idős¬
gondozásra szakosodó hallgatók előtt. A filmvetítést követően a tanárok, a hallgatók
és a gyakorló idősgondozók DST-facilitátori továbbképzést kaptak, hogy munká¬
juk során alkalmazni tudják a módszert. A kísérletből kiderült, hogy a közös törté¬
netmesélés és a videókészítés segítségével a krónikus betegséggel együtt élő idősek
megélték ágenciájukat, és újra megtalálták identitásukat. A történetek a család és
a barátok megítélését is megváltoztatták, és a gondozók figyelmesebbek lettek az
idősek otthonában élő gondozottakkal (Jenkins, 2017).
A Patient Voices program is szemléletváltást eredményezett az egészségügyi szak¬
dolgozók körében. Az orvosok, ápolók, egészségügyi szakemberek már nem a be¬
tegséget, hanem a beteget akarták gyógyítani a DST-folyamat után (Hardy, 2017).
Mesterképzésben részt vevő ír szociálismunka-szakos hallgatók (n—45) reflektivitását
fejlesztette négy éven keresztül Anderson is (2017). A hallgatók a saját életükben
nehézséget okozó helyzetekről készítettek digitális történetet. A workshopon olyan
témák is előkerültek, mint a családon belüli erőszak, a szexuális abúzus, a szegény¬
ség, a rasszizmus, a tanulási nehézségek és a mentális betegségek. A folyamathoz
hozzátartozott a Patient Voices gyakorlatából ismert biztonságos tér, egyfajta bizal¬
mi kör kialakítása, valamint a megfelelő tájékoztatás a szerzői jogokról és a videók
utóéletéről. A kutatók a longitudinális akciókutatásban az adatokat a folyamat köz¬
ben és után vették fel, a résztvevők folyamatról és videókról szóló reflexióit temati¬
kus tartalomelemzés segítségével elemezték. A kvalitatív kutatásból kiderült, hogy
a DST a hallgatók személyiségét és szakmai ismereteit tekintve is transzformatív
hatást fejtett ki. A hallgatók megtapsztalták, hogy változást akkor is el lehet érni, ha
az épp lehetetlennek tűnik. Az események felidézése és megfogalmazása a kontroll
érzetét keltette bennük. Önmaguk megfigyelése, elemzése és az önreflexió mások
megértésében is segítette őket, ami szemléletváltást eredményezett. Ugyanakkor
szakmai értelemben is fejlődtek a hallgatók, mivel képessé váltak más problémá¬
inak a befogadására, annak nyílt tematizálására, kritikai értékelésére. Képesnek
érezték magukat arra is, hogy a későbbiekben ők is alkalmazzák a módszert kli¬
enseikkel a kihívást jelentő helyzetek végiggondolására. A kísérlet eredményei azt
mutatják, hogy a DST elmélyítette a hallgatók kritikai gondolkodását és növelte
önhatékonyságukat.
A DST jelentős személyiség- és képességfejlesztő hatásán túl a nehezen megkö¬
zelíthető helyzetek feltárására alkalmas kutatási eszköznek is kiválóan alkalmaz¬
ható. Lindveg (2017) egyenesen azt állítja, hogy a DST felfedezésen alapuló, dialó¬
gusorientált részvételi kutatási megközelítés, amely magában foglalja a folyamatot,