Page 181 [181]
180 | Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
a stigmatizált helyzet, a társadalmi diszkrimináció és a magány. A páciensek úgy
érezték, a betegség teljes mértékben befolyásolja életük minden szegmensét. Majd
megkeresték azokat a pontokat, melyek kapaszkodót, kiutat jelentettek ebből az álla¬
potból: egyesek a segítő szervezeteket nevezték meg, míg mások a család, a partner
elfogadását. A módszer segítségével eltávolodtak a negatív énidentitástól, javult az
önértékelésük, és negatív érzelmeik kontrollja is. A csoporttagok a célok és a pers¬
pektíva megfogalmazása révén tudatosították magukban saját ágenciájukat, cse¬
lekvőképességüket kiterjesztették egyéni és később társadalmi aktusokra is (Willis,
Frewin, Miller, Dziva, Mavhu & Cowan, 2014). A terápiás hatás a résztvevők szerint
egyertelmü volt tanzäniai HIV-pozitiv gyerekek eseteben is, ahol a Story Circle-t
hipotetikus, jövőorientált szövegek közös létrehozása követte, melyeket eljátszot¬
tak és fölvettek a gyerekek. Stigmatizált, marginalizált helyzetüket próbálták opti¬
mistább nézőpontból értelmezni, minek hatására a gyerekek elkezdték tervezgetni
saját jövőjüket (Duveskog, Tedre, Sedano & Sutinen, 2012).
A facilitátor a terápiás hatáson túl még arra is ráirányíthatja a csoporttagok figyel¬
mét, hogy digitális történeteik megosztásával segíthetnek azoknak a sorstársaiknak,
akik hasonló élethelyzetbe kerültek, hiszen a digitális történetek - demonstratív
erejüknél fogva - oktatási vagy prevenciós segédanyagként is funkcionálhatnak.
A StoryCenter által életre hívott Silence Speaks program 2002-től foglalkozik gender-,
közegészségügyi és emberi jogi témákban készült digitális történetek publikálásá¬
val és az ezekhez készített oktatóanyagok terjesztésével. A Silence Speaks-csoportok
munkájához több esetben kapcsolódik ún. narratív terápia vagy művészetterápia.
A szerző a legtöbb esetben felvállalja videója online publikálását, gyakran kerülnek
ezek a tematikus gyűjtemények vitafórumok, konferenciák diskurzusaiba, társadal¬
mi cselekvésre ösztönözve a közönséget (Hill, 2008).
Hosszú távú terápiában részt vevőknek és családtagjaiknak is segítség lehet a
DST. Pszichiátriai betegséggel élő személyek családtagjai (n—6) készítettek digitális
történetet, amely rendkívül fájdalmas, kimerítő és újratraumatizáló folyamat volt.
A csoporttagok közösen újraélték veszteségüket, támogatták egymást a történetek
meghallgatásával, és összehasonlíthatták, megvitathatták élményeiket. A folyamat
segített a csoporttagoknak átértékelni életkörülményeiket és képességeiket. A kli¬
ensek felülvizsgálták élettörténeti narratívájukat, amelyet a műhelymunka után már
nem veszteségek sorozataként láttak (Shea, 2018).
3.3. Szociälis segitöszakmäk
Számos kísérlet és kreatív projekt látott napvilágot, amelyben segítő foglalkozású
szakemberek a DST segítségével értek el változást klienseiknél és tágabb társadalmi
összefüggésben is.
A hat ország együttműködésével megvalósuló, kétéves időtartamú Silver Stories
programban idős emberek készítettek digitális történeteket. A humanista geron¬
tológia személyközpontú interdiszciplináris terület, amely a pszichológia, az ant¬