Oldal 172 [172]
OCR
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban | 171 horrorfilm műfaji jellegzetességeit a DST módszertanának segítségével lehetett elsajátítani (lásd IV. rész 7. fejezet). De kiválóan lehet alkalmazni művészetelméleti kurzusokban a transzmédia-történetmesélést is, amely alkalmat teremt arra, hogy a hallgatók összehasonlítsák egy-egy téma vagy fabula különböző művészeti alkotásokon keresztüli reprezentációit és azok kiterjesztéseit. Az adatvezérelt történetmesélés is integrálható a művészetelméleti kurzusokba, mivel alkalmas komplex időbeli és tematikus összefüggések megjelenítésére. Infografikák, idővonalak, prezentációk dokumentumszínházi előadásokban is megjelenhetnek, példa erre a Kiváló dolgozók című előadás (lásd III. rész 5. fejezet). A művészeti egyetemek hallgatói szakmaközi kooperációt is megvalósíthatnak egy-egy előadó-művészeti alkotás létrehozásában, amelyben közös célnak alárendelve jeleníthetik meg különböző eszközökkel létrehozott narrációjukat. Az alkotás legmagasabb szintjén nagy tudományterületekkel is együttműködhetnek, és a különböző egyetemek hallgatói kulturális örökséggel kapcsolatos ismereteiket vagy az aktuális társadalmi problémákra adott reflexióikat adekvát módon építhetik be közös alkotásukba. 2.2. Narratívumok rendszerezése, megőrzése a könyvtáros-levéltáros képzésben Zsidó hagyomány szerint a történeteket meg kell jegyezni, és továbbadni a jövő generációk számára. Záchor! (- Emlékezz! Emlékezz meg!) - hangzik a felszólítás, amely a közösségen belüli történetmesélés és emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet mind a mai napig (Heller, 2015). A római katolikus kultúrkörben a gyónás aktusán keresztül gyakorolja már gyermekkorában az ember, hogy hogyan idézze fel cselekedeteit, miközben értékeli azokat, reflektál rájuk és közben narratívát alkot. A narratívum a technikai sokszorosítás előtt a szághagyományozás révén szolgált a kultúraátadás eszközeként. A mitologikus, bibliai, történelmi történetek narratív struktúrája az epikus forma volt, amely lehetővé tette az információk memorizálását (Keszeg, 2011). A könyvtárak a külső adathordozókon tárolt narratívumokat rendszerezik és teszik kereshetővé, a levéltárakban pedig a hivatalosan nem publikált, lokális közösségekhez kapcsolódó intézményi vagy privát narratívumok találhatóak katalogizált rendszerben. A különböző formátumú források nagy része digitalizálva a könyvtárak, levéltárak állományába kerül, és online is kereshetővé, hozzáférhetővé válik. A nagy digitális könyvtárak a hagyományos adathordozókon tárolt és digitalizált források mellett olyan forrásokat is gyűjtenek, amelyek eleve digitális formában készültek. Ilyenek a digitális történetek, az infografikák, a honlapok és az oral history elbeszélések is. A British Library oldala lehetővé teszi a jelenleg elérhető oral history elbeszélések kereseset.‘® A digitälis narrativumok rendszerezéséhez a könyvtárosoknak együtt 58. https://www.bl.uk/subjects/oral-history
