Oldal 170 [170]
V. Digitális média és történetmesélés a felsőoktatás kurzusaiban ] 169
venni a narratív kontextust is, mivel az ilyen narratív konstellációk mindig erősebb
hatást fejtenek ki. A kurrens gazdasági narratívákat Shiller szerint a döntéshozóknak
évente kellene gyűjteni, a különböző szocioökonómiai hátterű csoportokkal felvett
fókuszcsoportos interjúk, prédikációkból nyert narratív elemek, személyes levelek,
naplók, valamint közvéleménykutatási eredmények összesítésének segítségével.
2. BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS MŰVÉSZETI FELSŐOKTATÁS
2.1. Narratívumok alkotása a bölcsészettudományi és művészeti
felsőoktatásban
A történetmesélés a bölcsészettudományi kurzuspalettán a filológiai, filozófiai és
művészetelméleti szakok kínálatában jelenik meg. Ezeknek a kurzusoknak a tema¬
tikája a különböző korszakok képző- vagy mozdulatművészeti, zenei, irodalmi és
filmi narrációinak elemzésére épül. Az interpretatív szemléletű tantárgyak mellett
azonban jó néhány egyetem hirdet kreatívírás-, valamint akadémiaiírás-kurzust,
amelyeken a hallgatók megismerkedhetnek a szépirodalmi műfajok és az akadémiai
publikációk formai és stiláris jellegzetességeivel. A kurzustematikák része, hogy a
hallgatók adott formai keretek között megalkossák saját szövegeiket.
A művészeti felsőoktatás azonban számos olyan kurzust kínál hallgatóinak, ame¬
lyen megtanulhatják, melyek művészeti águk reprezentációinak esztétikai konvenciói,
és ezek mennyiben alkalmasak az önkifejezésre. Ezeken a kurzusokon a hallgatók
megismerik az önkifejezés formajegyeinek hatásrendszerét, valamint elsajátíthatják
azt is, hogy milyen eszközökkel tudják érzelmeiket, gondolataikat a befogadók szá¬
mára is érthető módon kommunikálni. Az alkotásra épülő kurzusokat kiegészítik
a művészetelméleti stúdiumok, amelyek történeti szemléletmódddal és interpretatív
módon reflektálnak a művészeti ág eddig született alkotásaira.
Főleg a művészeti felsőoktatásra jellemzőek azok a kurzusok, amelyek keretében
a hallgatók maguk is alkotáson keresztül sajátítanak el készségeket vagy ismerete¬
ket. A vizuális művészetek, mint a szobrászat, a fotóművészet, a grafika és az építé¬
szet területén a hallgatók a reprezentáció technikai módszereit és az önkifejezéshez
szükséges eszközhasználatot műtermi, mester által facilitált alkotótevékenységek
révén sajátítják el. A zeneművészeti kurzusok nagy része a komponált zeneművek
magas szintű technikai reprodukciójának fejlesztését célozza meg, és az előadó¬
művészeti képzésekben is jellemző, hogy a hallgatók képességeiket nagy alkotók
színdarabjaiban és koreográfiáiban fejlesztik. Emellett megjelennek az egyéni és
csoportos alkotást támogató, sajátélmény-alapú kurzustematikák is, a vizuális mű¬
vészeti képzéshez hasonlóan mester által vezetett műhelymunka formájában. Ilyen
kurzusok jellemzően a zeneszerzési gyakorlatok, a partitúragyakorlatokon alapuló
ellenpontkurzusok és a koreográfiakészítési gyakorlat. Az előadó- művészeti egyete¬
mek képzésében ezenfelül megjelennek még az improvizációs gyakorlatok is — úgy a
színművészeti, mint a zene- és táncművészeti intézményeknek a kurzuskínálatban.