Page 137 [137]
136 I Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
számára ez a folyamat a sszociális kognitív térbens, vagyis az emberek közötti együtt¬
működések, kölcsönhatások során, a csoportfolyamatok keretében zajlik" (Nahalka,
2002, p. 70). A digitális narratívaalkotás valahol a két fogalom metszéspontjában
helyezkedik el. A narratívum létrehozását a konstruktivizmus fogalmának megfe¬
lelően egyedi konstrukciós folyamatnak tekintjük, hiszen egyrészt saját vonatkozta¬
tási rendszeren belül működik: saját előzetes tudáshoz kapcsolódik; másrészt saját
kutatási találatok, élmények hatására alakul ki a tudás egyedi konfigurációja, har¬
madrészt az egyéni ízlés saját adaptivitási rendszerében szelektálja a szerző a szá¬
mára oda nem illő (verbális, képi, dramaturgiai) elemeket. A konstrukcionizmus
azonban ott érhető tetten, hogy a digitális narratívaalkotás olyan komplex folyamat,
amely nemcsak a változatos eszközök és célok rendszerében mutatkozik meg, ha¬
nem abban is, hogy a tanulásszervezési módok és a tevékenységek változatos szo¬
ciális formákban öltenek testet.
A konstruktivista pedagógia szociális kapcsolatokon keresztüli kollaboratív tanu¬
lásfelfogása teljesedik ki Siemens (2005) konnektivista tanuláselméletében. A modell
középpontjában a hálózatos formában történő, nem feltétlenül az iskolához köthető
tanulás áll. A hálózatos tanulás gondolata kapcsolódik az információs forradalom
hatására megváltozott tanulási környezet fogalmához, ugyanis az információ az in¬
terneten hálózatos formában elérhető, ugyanakkor a világháló a társas tanulásnak
is teret ad. A konnektivizmus szemléletmódjának összefoglalása:
5 A konnektivizmus tanulásszemlélete a tanulást informálisnak, hálózatba szervezett¬
nek, technológiailag támogatottnak, folyamatosnak, élethosszig tartónak, önszerve¬
ződőnek, más (nem tanulásinak tartott) tevékenységekbe beágyazottnak mutatja. Az
alapvető tanulási tevékenység a technológia felhasználásával és a kapcsolatok létre¬
hozásával valósul meg, s a tanuló feladata a mintázatok felismerése. A tanulás háló¬
zatszervező tevékenység, s alapkészség a különböző területek közötti kapcsolatok fel¬
tárása! (Virág, 2014, p. 65)
Ahhoz, hogy a konnektivizmus hálózati formában megvalósuló, természetes tanu¬
lása megvalósuljon, a felhasználónak, tehát a hallgatóknak és a tanulásszervezést
végző oktatónak is ismernie kell a világháló nyújtotta lehetőségeket és azokat a
funkciókat, amelyeket a tanulás szolgálatába lehet állítani. A web 1.0 időszakában
még csak hiperlinkes hivatkozásokat tartalmazó adatbázisok álltak a tanulni vá¬
gyók rendelkezésére, amely a hagyományos tanulásszervezés hierarchikus tudás¬
megosztási modelljének digitális manifesztációja volt. Az igazi fordulatot a web
2.0 szolgáltatásai hozták el, ugyanis a blogok, wikik és tartalommegosztó portálok
lehetővé tették, hogy a felhasználók passzív befogadóból aktív résztvevővé váljanak,
és a kollektív hálózatos tudáskonstrukcióban interaktív módon, informatikai előkép¬
zettség nélkül is részt vegyenek (Forgó, 2009; Hülber, 2012; Virág, 2014). Míg a web
1.0 az információk hozzáférhetőségével járult hozzá a tanuláshoz, addig a web 2.0
kommunikációs és együttműködési felületein már megvalósulhatott a konnektivista