Page 134 [134]
IV. Történetmesélés és a 21. századi tanulás ] 133
mukra. A tanulók már nemcsak offline, kontaktformaban, a tanulas formalis szin¬
terén jutnak információkhoz, hanem az internet nyújtotta lehetőségekkel, asztali
számítógépük és okoseszközük alkalmazáskészletének segítségével a végtelenségig
bővíthető tanulási környezetük (Ollé, 2017). Az így kiterjesztett tanulási környezet¬
re jellemző, hogy adatbázisként, művelet-végrehajtóként, interaktív interfészként is
működik egyszerre, amennyiben delokalizált, különböző médiaformátumú tartal¬
mak korlátlanul érhetőek el általa, rendszerezési, matematikai, szerkesztési funk¬
ciókat is ellát, illetve csatornát biztosít a virtuális tanulói kooperációhoz és kom¬
munikációhoz (Komenczi, 2013).
Mindez átalakítja a tanári tudásmonopóliumra vonatkozó hagyományos definí¬
ciókat. Az internet előtti időkben, ahagyományos oktatásban a tanártól, a tanköny¬
vekből és a könyvtárakból származtak a megbízható, ám mennyiségében korlátozott
ismeretek, ezzel szemben napjainkban a világhálón számtalan forráshoz hozzáfér¬
nek a tanulók. Narratív információforrásnak egyaránt tekinthetőek a tankönyvek,
a pedagógus elbeszélése, az online, nyitott hipertextek, a nyílt forráskódú képek és
a multimédiás tartalmak. A tanulók hétköznapi eszközhasználatából és keresési
rutinjaiból fakad, hogy erősen heterogén színvonalú információkhoz férnek hoz¬
zá korlátlanul. Ezért a pedagógus az, aki továbbra is szakmai referenciapontként
szolgáltat ismereteket, és emellett az adatszmogos, digitális véleménybuborékokban
élő tanulóknak utat mutat a valóban releváns és megbízható források megtalálásá¬
hoz. A tanár mértékadó szerepe ma fontosabb, mint valaha, ugyanis a digitálismé¬
dia-felületeken aktív tanulóinak tartalomszervezését a háttérből mentorálva segí¬
ti, visszajelzéseket ad a tanulók digitális tartalomszelekcióját, -előállítását és online
társas kommunikációját illetően.
A tevékenységközpontú integrált tanulási környezetben az interaktív együttmű¬
ködés feltétele, hogy a tanítás-tanulás minden szereplője ismerje a digitális eszkö¬
zök és médiumok funkcióit, azok alkalmazási lehetőségeit és korlátait, valamint
úgy online, mint offline kommunikációját a hatékony, asszertív és etikus hozzáállás
jellemezze. A technológiai integrációval megvalósuló tanítás és tanulás tehát elő¬
feltételezi bizonyos tanári és tanulói kompetenciák meglétét, a technológia hozzá¬
férhetőségét és az eszközhasználat magas szintjét. A tanári tervezést elősegítendő
számos modell, koncepció látott napvilágot, amelyek közül az alábbi fejezetekben
azokat vesszük górcső alá, amelyek által a digitális technológia segítségével meg¬
valósuló történetmesélés is értelmezhető.
A modellek áttekintését megelőzően azonban elhelyezzük a digitális eszközökkel
létrehozott narratívaalkotást a legújabb tanuláselméleti megközelítések, a konst¬
ruktivizmus és a konnektivizmus rendszerében, továbbá összegezzük azoknak az
empirikus kutatásoknak az eredményeit is, amelyek a digitális elbeszélések alkotá¬
sának hatását vizsgálták.