Page 131 [131]
130 | Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
tív tevékenységeikhez saját tanulási folyamataik értékelése során. Az élményekről
való közös kommunikáció és azok megvitatása a tanulás legfontosabb alapfeltétele
(Dewey, 1933, 1938). A tanuló aktivitására épülő, tevékenységközpontú pedagógi¬
ai megközelítés a 21. századi digitális eszközökkel megvalósuló komplex narratív
folyamatokban is tetten érhető.
A legújabb pedagógiai paradigma, a konstruktivista tanuláselmélet a tanulást
nem az objektív valóságból származó ismeretek szóbeli, képi vagy taktilis eszkö¬
zök segítségével történő befogadásának tekinti, hanem olyan belső tudáskonstruk¬
ciónak, amelyben a tanuló már meglévő tudásrendszerébe illeszti az új tapasztalati
elemeket (Nahalka, 2002). A nagy tanuláselméleti paradigmák azonban nem zár¬
ják ki egymást, hiszen a kultúra átadásának narratív mintázata felfedezhető mind
az ókor szóbeli, dialektikus diskurzusaiban, mind az írásrendszerek feltalálását kö¬
vetően a külső memóriaeszközök segítségével tárolt képi és verbális reprezentáci¬
ókban (9. ábra).
9. abra: DST a pedagögiai paradigmäk tükreben (Lanszki, 2018, p. 33)
A pedagógiai nézetrendszerek történeti áttekintéséből világosan kirajzolódik, hogy
a tanulásról alkotott felfogásokban az ismeretek fentről lefelé és változatlan for¬
mában történő átadásának eszméje egyre kevésbé érvényesül, ugyanakkor egyre
dominánsabban jelenik meg a tapasztalaton alapuló, demokratikus és individua¬
lista tudáskonstrukció paradigmája. Ezzel párhuzamosan megváltoztak a tanulási
folyamat szereplőinek tevékenységei is: a tanuló a passzív befogadás helyett egyre
aktívabban és tevékenyebben vesz részt a tanulási folyamatban, a tanár pedig már
nem a tudás egyedüli letéteményese, hanem a tanulási folyamat mentora, facilitátora,
aki kreatívan megteremti a tanuláshoz szükséges optimális környezetet.
Az átalakuló pedagógiai folyamatokat csak támogatják az ezredforduló digitális
innovációi. A digitalizációval kibővültek az informális és formális oktatás színterei,