OCR
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 123 Az ilyen esetekre való tekintettel pszichológus nélkül nem szabad érzékeny témákat érintő vagy terápiás hatású workshopot indítani. Ward és Bullivant (2017) felhívja a figyelmet arra, hogy a facilitátornak élettörténeti témák érintése esetében tudatosítani kell a résztvevőkben, hogy bármikor abbahagyhatják a folyamatot, nem muszáj elmesélniük egy történetet, csak azért, mert a többi csoporttag izgalmasnak találja, valamint nem kell tartaniuk a többiek értékítéletétől. A facilitátornak emellett meg kell kérnie a résztvevőket, hogy a workshop beszélgetéseit mindenki bizalmasan kezelje, ne kerüljön ki csoporton kívülre semmilyen információ, valamint biztosítania kell a narrátorokat, hogy nem kerül nyilvánosságra a kész elbeszélés a beleegyezésük nélkül. A facilitátornak arra is rá kell kérdeznie, hogy van-e a csoporttagoknak erejük ahhoz, hogy a traunmához kapcsolódó képanyagot elővegyék. Amennyiben kiderül, hogy nincs, kommunikálni kell feléjük, hogy fotók helyett rajzokat, szimbólumokat is használhatnak. A rizikófaktorok csökkentése érdekében tett biztonsági keretmegbeszélésen érdemes a facilitátornak arra is ráirányítani a csoporttagok figyelmét, hogy a szorongást keltő tartalom megfogalmazása és kimondása elősegítheti az elfogadást, és azt, hogy az emlékek az identitásuk részévé váljanak. Az addig ki nem mondott gondolatokat, emlékfoszlányokat az alkotó a DST folyamata közben alakítja logikus egésszé. A digitális történetek hosszas belső munka eredményei, sok esetben szenzitív információkat tartalmaznak, amelyek széles körű megosztására az alkotó még nem készült fel. Előfordulhat az is - különösen diszkriminált csoport vagy egyén esetében -, hogy rágalmazás vádja éri az alkotót, így minden esetben fontos közösen mérlegelni az egyénnek és a csoportnak, hogy mi legyen alkotása nyilvánosságának köre. Összességében elmondható, hogy a facilitátor figyelmesen jár el, ha követi azokat a kutatásetikai alapelveket, amelyek minden kvalitatív kutatás esetén érvényesek. Azélettörténetek feltárása során tehát a facilitátor-kutató az alábbi, Horváth és Mitev (2015) által kvalitatív kutatásokkal kapcsolatban megfogalmazott megkerülhetetlen elveket kell hogy szem előtt tartsa: 1. kerülni kell a résztvevők felzaklatását; 2. a résztvevőket részletesen tájékoztatni kell a kutatás céljáról és menetéről; 3. a részvétel önkéntes; 4. az anonimitást biztosítani kell a publikációban; illetve 5. a résztvevők beleegyezése nélkül az adatok nem kerülnek nyilvánosságra — hacsak ez nem direkt cél (Horváth és Mitev, 2015). A kutatásetikai kérdések mellett szólnunk kell a DST-vel kapcsolatban felmerülő szerzői jogi és adatvédelmi dilemmákról is. Adatkezelés, adatvédelem Az átlagos kutató szűken értelmezi a személyes adat fogalmát, és az adatközlő személyes, demográfiai adataira vagy az általa megfogalmazott, verbalizálható adatokra asszociál. Ezeken túl azonban az egyes személyekről készített kép vagy videó is személyes adatnak tekintendő, és amennyiben digitális történetbe kerül, adatkezelésnek