Page 124 [124]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 123
Az ilyen esetekre való tekintettel pszichológus nélkül nem szabad érzékeny témákat
érintő vagy terápiás hatású workshopot indítani. Ward és Bullivant (2017) felhív¬
ja a figyelmet arra, hogy a facilitátornak élettörténeti témák érintése esetében tu¬
datosítani kell a résztvevőkben, hogy bármikor abbahagyhatják a folyamatot, nem
muszáj elmesélniük egy történetet, csak azért, mert a többi csoporttag izgalmas¬
nak találja, valamint nem kell tartaniuk a többiek értékítéletétől. A facilitátornak
emellett meg kell kérnie a résztvevőket, hogy a workshop beszélgetéseit mindenki
bizalmasan kezelje, ne kerüljön ki csoporton kívülre semmilyen információ, vala¬
mint biztosítania kell a narrátorokat, hogy nem kerül nyilvánosságra a kész elbe¬
szélés a beleegyezésük nélkül.
A facilitátornak arra is rá kell kérdeznie, hogy van-e a csoporttagoknak erejük
ahhoz, hogy a traunmához kapcsolódó képanyagot elővegyék. Amennyiben kiderül,
hogy nincs, kommunikálni kell feléjük, hogy fotók helyett rajzokat, szimbólumo¬
kat is használhatnak. A rizikófaktorok csökkentése érdekében tett biztonsági keret¬
megbeszélésen érdemes a facilitátornak arra is ráirányítani a csoporttagok figyel¬
mét, hogy a szorongást keltő tartalom megfogalmazása és kimondása elősegítheti
az elfogadást, és azt, hogy az emlékek az identitásuk részévé váljanak. Az addig ki
nem mondott gondolatokat, emlékfoszlányokat az alkotó a DST folyamata közben
alakítja logikus egésszé.
A digitális történetek hosszas belső munka eredményei, sok esetben szenzitív in¬
formációkat tartalmaznak, amelyek széles körű megosztására az alkotó még nem ké¬
szült fel. Előfordulhat az is - különösen diszkriminált csoport vagy egyén esetében
-, hogy rágalmazás vádja éri az alkotót, így minden esetben fontos közösen mérle¬
gelni az egyénnek és a csoportnak, hogy mi legyen alkotása nyilvánosságának köre.
Összességében elmondható, hogy a facilitátor figyelmesen jár el, ha követi azo¬
kat a kutatásetikai alapelveket, amelyek minden kvalitatív kutatás esetén érvénye¬
sek. Azélettörténetek feltárása során tehát a facilitátor-kutató az alábbi, Horváth és
Mitev (2015) által kvalitatív kutatásokkal kapcsolatban megfogalmazott megkerül¬
hetetlen elveket kell hogy szem előtt tartsa: 1. kerülni kell a résztvevők felzaklatá¬
sát; 2. a résztvevőket részletesen tájékoztatni kell a kutatás céljáról és menetéről; 3.
a részvétel önkéntes; 4. az anonimitást biztosítani kell a publikációban; illetve 5. a
résztvevők beleegyezése nélkül az adatok nem kerülnek nyilvánosságra — hacsak
ez nem direkt cél (Horváth és Mitev, 2015).
A kutatásetikai kérdések mellett szólnunk kell a DST-vel kapcsolatban felmerülő
szerzői jogi és adatvédelmi dilemmákról is.
Adatkezelés, adatvédelem
Az átlagos kutató szűken értelmezi a személyes adat fogalmát, és az adatközlő sze¬
mélyes, demográfiai adataira vagy az általa megfogalmazott, verbalizálható adatokra
asszociál. Ezeken túl azonban az egyes személyekről készített kép vagy videó is sze¬
mélyes adatnak tekintendő, és amennyiben digitális történetbe kerül, adatkezelésnek