Page 115 [115]
114] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
egyszerűen megosztható videóformátuma miatt, és tömörsége okán könnyen be¬
fogadható. A közösségi médiában virális módon terjednek olyan egyéni élettörté¬
netek, melyek autentikusságát, hiteles mondanivalóját növeli, hogy átélője szemé¬
lyesen meséli el tapasztalatait, képeivel saját életkörülményeibe enged bepillantást.
A hangadás, önkifejezés célja az, hogy a társadalom felfigyeljen az érintettek hely¬
zetére, és beinduljon egyfajta szociális vagy politikai változás.
A többségi társadalmak médianyilvánosságában alulreprezentált csoportok
problémáinak demonstrálásában a DST kiváló médium. Eglinton munkatársaival
(2017) az alaszkai eszkimó lakosság életkörülményeit vizsgálta több mint 200 digi¬
tális történet tartalomelemzése révén. A kutatócsoport megállapította, hogy a DST
kiválóan alkalmas arra, hogy a szocioökonómiai és/vagy földrajzi értelemben mar¬
ginális helyzetben lévő emberek körülményei a többségi társadalomban láthatóvá
váljanak, és közcselekvésre ösztönözzék a döntéshozókat.
A DST-módszertan interakciógazdag folyamatában is megjelennek adatok, kü¬
lönösen a történetmesélő körben (story cirle) és a kész digitális történetekre és a
folyamatra adott záróreflexiókban. Mivel a kutató facilitátorként részt vesz a fo¬
lyamatban, a kutatás akciókutatásnak minősül. Emellett a kutató megfigyel és szö¬
vegeket, képeket elemez, ugyanakkor mivel ő is részese a folyamatnak, észrevehet
új irányokat, amelyek érdeklik a csoportot, és a kutatást is más irányba terelhetik.
A DST-vel megvalósuló részvételi akciókutatások adatai a műhelymunka során
elhangzottak és a digitális történetek tartalmának elemzéséből származnak. A videó
képi és szöveges síkjának elemzése mellett a kutatónak különösen a folyamat elején,
a történetmesélő körben és a digitális történetek vetítésekor elhangzó elbeszélésekre
és reflexiókra kell odafigyelnie, mert ezekben számos jelentős élettörténeti infor¬
máció hangozhat el. Mivel a kutatási eredmények bemutatásában a kutató a folya¬
matelemeket is megjeleníti, a legrelevánsabb publikációs forma az esettanulmány.
Haigh és Miller (2018) azért tekint értékes kutatási forrásként a digitális történe¬
tekre, mert az elbeszélő kiemeli benne, ami számára a legfontosabb. A szerzőpáros
egyik projektjében a mentális egészség témakörében szervezett DST-műhelymunkát.
A résztvevőknek a méltóság és a tisztelet fogalma segítségével kellett a számukra
legfontosabb élettörténeti eseményt elmesélni. A kutatók megállapították, hogy
a végeredmény a megbocsátás, valamint egymás megnyugtatása és megerősítése
volt. A kutatók a másik workshopot kemoterápián átesett embereknek tartották,
akiktől azt kérdezték, hogyan kellett volna velük kommunikálni a dolgozóknak.
Számos olyan információ került feszínre a videók segítségével, amelyet más hely¬
zetben nem lehetett volna előhívni. Haigh (2017) már egy korábbi tanulmányában
is kiemeli, hogy a digitális történetek mint artefaktumok elemzése az egészségügyi
kutatásokat magasabb szintre emelte, mivel az elbeszélő nézetei direkt módon és
képekkel gazdagon illusztrálva jelennek meg. Haigh ezeket az adatokat nyers ku¬
tatási adatoknak tekinti. Ezekben a 3-5 perces, lényegre fókuszáló videókban több
adat rejlik, mint egy többórás interjúban. Ugyanakkor ezek a videók könnyen ter¬
jednek a közösségi médiában, amely az egészségügy demokratizálódásához is hoz¬