Page 107 [107]
106 / Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
Minden oral history kutatás célja, hogy az interjúalany személyes élményeiről,
vélekedéseiről, nézőpontjáról minél mélyebben beszámoljon. Ez a cél jelentősen
meghatározza az interjú jellemzőit. Az oral history interjú mindig narratív élet¬
történeti interjú és nyílt végű kérdésekből áll. Előfordul, hogy egy személlyel több
interjú felvételére is sor kerül, annak érdekében, hogy a témát minél részleteseb¬
ben kifejtse. A narratív formában történő életút-beszámolók nóvuma, hogy az el¬
beszélők nemcsak adatszerűen listázzák az eseményeket, hanem a társadalmi kon¬
textus és az egyéni életkörülmények összefüggései, a szereplők viszonyrendszere és
a viselkedések mögött meghúzódó motívumok, valamint a tettek következményei
is feltárulnak. A kutató beszéd közben nem szakítja meg az interjúalanyt, hagyja,
hogy hosszasan elbeszélje és egyben értelmezze életeseményeit.
Az interjú felvételéhez a kutató és az interjúalany közötti bizalom csak együttmű¬
ködés révén tud kialakulni. Az interjúhelyzet bár tartalmaz fix tartalmi csomópon¬
tokat, rugalmasan alakítható. A kutató és a kutatási alany egyenrangú partnerként
beszélget a kutatás folyamatában, ezért a téma részleteiben alakul és bontakozik ki,
ami segíti a téma tágítását, mélyítését. A kutató és alanya közötti kollaboratív tu¬
dáskonstrukció felveti a közös szerzőség kérdését (Frisch, 1990; vö. Leavy, 2011).
A közös szerzőség azonban nemcsak az adatfelvételre, hanem az események értel¬
mezésére is vonatkozik, amely során az elbeszélő korrigálhatja a kutatót, ameny¬
nyiben az félreinterpretál egy jelenséget. Az oral history kutatásokban a kvalitatív
kutatások alanyait nem adatközlőnek vagy válaszadónak nevezzük, hanem a nar¬
rátor vagy résztvevő kifejezést használjuk, amely egyrészt a kutatás folyamatjel¬
legére, másrészt az interjúalany, az elbeszélő-interpretáló szerepére, harmadrészt
a kutató és az adatközlő közötti kollaboratív tudáskonstrukcióra utal. A kutatási
eredmények közlése során ügyelni kell arra, hogy elkülönüljön a kutató és az elbe¬
szélő elemzése (Leavy, 2011).
A pozitivista megközelítésű kutatók az elfogultságot és az objektivitás hiányát
róják fel az oral history kutatónak. Az oral history videók és hangfelvételek olyan
személyes elbeszélések ugyanakkor, amelyek bármely kutató számára hozzáférhető
és tartalomelemzésnek alávethető adatkorpuszt jelentenek. Az elbeszélések átírásá¬
val és kódolásával kvantifikálhatóvá válnak egyes tartalmi elemek, és gyakoriságuk
alapján tipikus mintázatokat rajzolhatnak ki. A szövegelemzés azonban kiegészülhet
az oral history kutatás esetén megfigyelésen alapuló metakommunikáció-elemzé¬
sekkel is, ugyanis az interjúalany testbeszéde és prozódiája is többletinformációt
hordozhat magában. Leavy (2011) úgy véli, hogy az oral history kutatás módszer¬
tana a társadalomtudományokban erősen a grounded theory kvalitatív módszerta¬
nára épül, ugyanis az adatgyűjtés és -elemzés újabb adatgyűjtéshez és -elemzéshez
vezet, és végül a szisztematikusan végzett adatelemzésből alakítható ki az elmélet.
Mitev (2015) ügy veli, a grounded theory előnye az, hogy lehetővé teszi, hogy tár¬
sas, kontextusfüggő magatartásformákat strukturált formában közelítsen meg a ku¬
tató, hiszen már az adatgyűjtés folyamatában is szisztematikusan növeli a mintát és
állandóan interpretálja és hasonlítja az adatokat. Mindez teljes mértékben igaz az
oral history kutatások módszertanára is.