Page 96 [96]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 95
elbeszélések elemzésében új dimenziót nyithat a korporeális narratológia, amely a
narratív test koncepcióival foglalkozik (Kérchy, 2009), de olyan megközelítéseket is
lehet érvényesíteni a kutatásban, mint az intertextualitások feltárása (Orosz, 2003;
Lanszki, 2016b), valamint a metanarráció vizsgálata (Orosz, 2003).
Olyan interdiszciplináris határterületeken is értékes adatokat nyerhetünk a nar¬
ratív struktúrákból, amelyek a bölcsészet- és társadalomtudományok metszéspont¬
ján helyezkednek el. A kulturális antropológia elsősorban kortárs elbeszélésekből, a
néprajz és a történettudomány pedig a múlt narratívumaiból térképezi fel egy-egy
lokális mikroközösség bizonyos korban mutatott viselkedési és gondolkodási mintá¬
it, szokásait és rítusait. Hiedelemszövegek néprajzi szövegelemzése fontos adatokat
szolgáltatott a középkori emberek mágikus gondolkodásáról és szokásairól (Pócs,
2012). Ezenkívül minden olyan kutatás számára hasznos a korábbi elbeszélések
tanulmányozása, amely egy téma történeti vetületét kívánja feltárni — ilyen terület
például a neveléstudományban és művészettörténetben az intézménytörténet és az
életútfeltárás, vagy az előadó-művészetben a partitúrákat, jelmez- és díszletterveket
és kritikákat is elemző előadás-rekonstrukció. A primer források lehetnek levelek,
újságcikkek, lejegyzett viccek, pletykák, bírósági tárgyalások átiratai, naplók, tör¬
vények, belső szervezeti határozatok, jogszabályok, de művészeti artefaktumok is.
A médiakonvergenciának köszönhető forrásgazdagság lehetővé teszi, hogy a
médiatudomány a különböző formátumú narratívumokat elemzés tárgyává tegye.
Az egyik kutatási irány a narratív formátumok műfaj- és narratívaelemzése. Császi
(2010) egy híres magyar talkshow egyetlen, válásról szóló epizódjának formális
elemzésére vállalkozott, megvizsgálva a moderátor és a meghívott vendégek inter¬
akcióit. A kutató megállapította, hogy az epizódnyitó vallomás, a konfliktuskibontó
reflektív párbeszédek és a konfrontatív szembesítés mentén rajzolódott ki az elbe¬
szélés mögötti fabula. Császi azonosította a talkshow-epizódban a proppi funkci¬
ókat és a Lévi-Strauss-i bináris ellentétpárokat is. A narratív struktúra logikájának
megfelelően morális töltetű epizódok is kibontakoztak, jellemzően a vesztes fél tett
vallomást, és a műsor szolgáltatott igazságot a felek között. Az áldozatokkal való
együttérzést filmnyelvi elemek (közelképek) is támogatták.
A médiakutatások egy másik nagy csoportja kisebbségi csoportok médiában tör¬
ténő ábrázolására fókuszál. Cseke (2017) írott sajtótermékekben vizsgálta a lakóhely
szerinti megbélyegzést. Kutatási adatai egy szegénynegyed lakóival felvett narra¬
tív interjú szövegelemzéséből és különböző korszakokban megjelent sajtószövegek
narratív elemzéséből származtak. A sajtó számára a telep a bűnügyi narratíva és a
szenvedéstörténetek miatt volt értékes, azonban ezek az elbeszélések megbélyegző¬
ek voltak a lakókkal szemben. Az újságcikkek stigmatizáló ábrázolása hozzájárult
ahhoz, hogy a társadalomban a lakókról negatív kép alakuljon ki. Az elbeszélésben
tematizált nagyvárosi nyomor az olvasók szenzáció- és egzotikuméhségét elégítette
ki a deviancia, a kosz és a nyomor témájával. Munk (2013) a többségi média po¬
puláris, szórakoztató televíziós műfajaiban, például tehetségkutató műsorokban,
talkshow-kban, tévésorozatokban és valóságshow-kban vizsgálta a romák ábrázo¬
lását. Megállapította, hogy nyílt rasszizmus ugyan nem jelent meg a formátumok¬