Oldal 81 [81]
80] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
tőkategória, mely magában foglalja az interaktív filmektől a transzmediális média¬
műfajokon keresztül a virtuális játékokig a nyílt végű elbeszéléstípusok széles spekt¬
rumát. Azonban a digitális történetmesélés kifejezés valójában olyan személyközi
interakciókból és egyéni kreatív tevékenységekből álló, digitális eszközhasználatot
feltételező folyvamatmodellt takar, melynek eredményeképpen egy állóképekből
és saját hangon felmondott szövegből álló, párperces videó születik (Lambert,
2002/2013; Ohler, 2013).
A digitális történetmesélés (digital storytelling = DST) alapkoncepcidjat és möd¬
szertanát a közösségi művészet lehetőségeit kutatva fejlesztette ki Joe Lambert mun¬
katársaival a 90-es évek elején a kaliforniai Center for Digital Storytellingben (ma:
StoryCenter"). Az alkotócsoport háromnapos műhelyfoglalkozásain a résztvevők
a digitális technológia segítségével párperces videóelbeszélésben mesélik el, majd
vitatják meg a számukra legfontosabb életeseményüket. Az eredeti folyamatleírás
lépései a ráhangolódás, az alkotás és az értékelő vetítés fázisában valósulnak meg.
A csoport közös munkájának első szakasza a Story Circle, azaz a történetmesélő
kör, amelynek célja, hogy ismerkedési, csapatépítő és történetmesélő játékok se¬
gítségével kialakuljon a közösségben a bizalmi légkör és a résztvevők megtalálják
témájukat, történetüket. Ezt követően kerül sor a szövegalkotásra, melynek legfőbb
kritériumai: a tömörség, a kauzalitás és az elbeszélés hármas tagolása. A csoport¬
tagok történetvázlatukat felolvassák egymásnak, ami alkalmat teremt arra, hogy a
résztvevők megvitassák, hogy koherens, érthető és lényegre törő szöveget hoztak-e
létre. A javaslatok megfontolása és a szöveg véglegesítése után következik a történet
digitális formába öntése. Ebben a fázisban a résztvevők digitalizálják képanyagukat,
felolvassák és rögzítik elbeszélésüket, majd a képeket és a hanganyagot vágóprog¬
ram segítségével szerkesztik videóvá. A tevékenységek végrehajtását végigkíséri a
csoportvezetővel és -tagokkal folytatott konzultáció. Az utolsó, azaz harmadik sza¬
kaszban a résztvevők offline és/vagy online módon megosztják egymással, tehát
levetítik az elkészült digitális történeteket, és megvitatják az alkotási folyamatban
szerzett élményeiket, valamint értékelik egymás videóját (Lambert, 2002/2013).
A folyamatra egyaránt jellemzőek a társas, kooperatív, diskurzív jellegű és az
egyéni, produktív jellegű tevékenységek. A digitális történet szövegének megírása,
a kép- és videószerkesztés során az önálló alkotói munkát nagymértékben előse¬
gítik a társakkal folytatott értékelő, kritikai interakciók, ami sajátos szerzői együtt¬
működésnek is tekinthető. A véleménycsere és az egymás szövegére, képeire adott
reflexiók mind azt a célt szolgálják, hogy az alkotó szempontjából releváns, a hall¬
gatóság számára érdekes és hiteles legyen a digitális történet mondandója. A folya¬
mat végeredményeként létrejövő produktum a digitális történet, mely a StoryCenter
definíciója alapján egy 2-3 perc hosszúságú, állóképekkel illusztrált, aláfestő zené¬
vel ellátott, időbeli összefüggéseket ábrázoló, egyedi alkotás, melyben megjelenik
írója saját nézőpontja (Lambert, 2002/2013). A digitális történet formai jellegze¬
tessége tehát, hogy
#7 https://www.storycenter.org/