Page 34 [34]
I. A történetmesélés interdiszciplináris megközelítése ] 33
mezésén keresztül mutatják be. A hírnarratívumok narratív struktúrára épülnek,
megtalálható bennük a szereplők sokfélesége és az egyensúlyi helyzet konszolidálá¬
sa. A hírszelekció folyamatában a néző érdeklődésére számot tartó tartalmi elemek
döntő fontosságúak, ezek alkotják a hírértéket. A hírértéket növeli, ha
51. sok embert érint, sokakra van hatással, 2. időszerű, 3. ismert személy vagy szer¬
vezet szerepel benne, 4. közeli eseményről, történésről szól, 5. valamilyen nézeteltérés
vagy konfliktus áll fenn a szereplők között, 6. van benne valami különös, 7. valami
sokak által jól ismert és tárgyalt általános témához kapcsolódik." (Aczél, 2007, p. 37)
A néző úgy érzi, hogy a valóság részesévé válik, átéli az élményt. Carey (1989/1992)
úgy véli, a hírek befogadásával a nézőnek rituális élménye van, és egyfajta átélési
éhséggel viszonyul az újdonságokhoz.
A hírek mellett a másik domináns televíziós műfaj a reklám, legyen szó politi¬
kai vagy kereskedelmi célú népszerűsítésről. A hír és a reklám műfaja keveredik
is a magyar közszolgálati média rövid hírblokkjában, amelyben egy perc alatt hat
hírt mondanak el. A villámhírek, bár formailag a reklámra hasonlítanak, tartal¬
mukban politikai narratívák, és ezek kifejtve — tehát az eredeti szándékot megerő¬
sitve — a főműsoridőben sugárzott hírblokkokban jelennek meg (Szabolcsi, 2021).
A hírnarratívumok az eseményeket annak teljes társadalmi-kulturális keretéből
kiszakítva mesélik el. A híradások az egyes hírek narratíváját hatáskeltő képsorok¬
kal támasztják alá. Az alkotók különböző céloknak rendelik alá a képsorokat attól
függően, hogy milyen hatást szeretnének kiváltani (például szorongást, csodálatot,
megvetést, identifikációt).
A valóság összes eseményéről nem tud tájékoztatni a tömegkommunikáció,
nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak a narrációk verbális és vizuális kôzlésformäinak
vizsgálata az érdekes, hanem az is, hogy mely események kerülnek be a tömeg¬
kommunikáció révén a közvélemény beszédtémái közé. A tömegkommunikäciö¬
nak napirend-kijelölő hatása van, ami azt jelenti, hogy nem azt szabja meg, hogy
az emberek mit gondoljanak, hanem azt, hogy miről (McCombs g Shaw, 1972).
A framingelmélet egyenesen azt állítja, hogy a média üzeneteit sajátos — politikai és
gazdasági háttérérdekeknek megfelelő - keretben, azaz narratív struktúrában tálal¬
ja, amelybe egyes eseményeket beemel, míg másokat elhallgat, vagy túlhangsúlyoz,
így uralja a társadalom domináns rétege a tömegek vélekedését. A műveltebb elithez
tartozók tudják értelmezni a médianarratíva mögöttes üzenetét is, valamint több¬
féle forrásból tajékozédnak és kritikus szemlélettiek (Bajomi-Lazar, 2006). A ’90-es
évek recepcidelmélete a médiakutatasra is hatdssal volt, mivel a hirnarrativumok
befogadása kapcsán felmerült, hogy azok értelmezése befogadófüggő, hiszen min¬
den néző eltérő kontextusokat hoz működésbe a befogadás során.
Az explicit történetmesélés igényét is kielégíti atömegkommunikáció. A rádi¬
ózás legnépszerűbb műsorai a színházi közvetítések, valamint a folytatásos rádió¬
játékok (például A Szabó család, 1969-2007) voltak. A magyar televíziózás hős¬
korában a színházi közvetítések és kabaréelőadások vonzották a legtöbb nézőt, és