Oldal 24 [24]
I. A történetmesélés interdiszciplináris megközelítése ] 23
jelennek meg az elbeszélésben a történet eseményei." Chatman (1999) szerint az el¬
beszélés tulajdonsága a kettős időszerkesztés. Mindegy, milyen médiumon keresztül
aktualizálódik egy történet, a narráció magában foglalja a történet eseményeinek
időbeli egymásutániságát, másrészt az események elbeszélésben bemutatott idejét.
A két időbeliség egymástól független. Tipikus példa erre az elbeszélésben megjele¬
nő flashback vagy flashforward.
Az időtartam, azaz hogy egy eseményegységet milyen hosszan mutatnak be,
az a tényező, amely meghatározza az elbeszélés dinamikáját, azaz hogy mennyire
érezzük gyorsnak vagy lassúnak az elbeszélés sodrát.? Genette az elbeszélés narratív
szintjeit is megkülönbözteti. A narráció legkülső szintjén a keretelbeszélést találjuk
(extradiegetikus narráció). Az elbeszélésen belüli további elbeszélés (intradiegetikus
narráció) is előfordulhat. Metadiegetikus narrációról pedig akkor beszélhetünk, ha
a keretelbeszélésen belül felbukkan egy elbeszélés, amelyben egy karakter elbeszé¬
lése jelenik meg. Mint ahogy a mondattanban a mondatok, a narratív helyzetek is
különbözőképp kapcsolódhatnak egymáshoz. Két helyzet viszonyulhat egymáshoz
mellérendelő (additív) módon. Következményes (konzekutív) két narratív helyzet
viszonya, ha az egyik beillesztésére azért van szükség, hogy megmagyarázzon va¬
lamit a másikból. A történet szintjén nem indokolható narratív helyzet beékelé¬
se pedig korrelatív, amely az olvasó értelmezésében kap jelentést. Bruner (1996)
a narrativum tagoläsäban Ricoeur (1984) elmeleteböl indul ki, miszerint a narra¬
tiv idö az emberi szempontböl relevans idö. Ez azt jelenti, hogy csak azok az ese¬
mények a relevánsak az elbeszélésben, amelyek fontosak a szereplők, az elbeszélő
szempontjából. Bruner tehát Propphoz hasonlóan úgy véli, hogy az elbeszélést a
döntő fontosságú események szakaszolják. Propp szerint a narratív szöveg műfaj¬
tól függetlenül egy vágyott, ám korlátozottan hozzáférhető tárgy vagy eszköz meg¬
szerzése körül bonyolódik. Az elbeszélés elemi cselekvésegysége között a szereplők
motivációja jelent összekötést.
2.3. Irodalomelmélet
Bruner (1996) úgy vélte, hogy az ember a valóságról is konstruál történeteket, és
kitalált dolgokról is. Az elbeszélés elemzésében a megtörtént vagy meg nem történt
kategória nem mérvadó.
Az egyidejű narráció ideje megegyezik az események idejével. A visszautalás (analepszus) során az elbeszélő
egy korábban megtörtént eseményt mesél el, az előrevetítés (prolepszus) során pedig jövőbeli eseményt mutat
be. Mindkét esetben érdekes lehet megvizsgálni azt is, hogy a visszatekintés milyen távolságban van az elbe¬
szélés idejéhez képest, azaz hogy az elbeszélés idején kívül esik-e, vagy nem.
3 Ebben a kategóriában szerepel a sűrítés vagy összegzés, maga a jelenet (a cselekményábrázolás), a szünet és az
ellipszis, amikor kimarad egy logikailag fontos esemény az elbeszélésből. Gyakoriság tekintetében az egyszer
megtörtént eseményt lehet egyszer elmesélni (szingulatív elbeszélésmód) vagy többször (repetitív elbeszélés¬
mód), valamint újra megtörténő eseményeket lehet egyszer elbeszélni (itaratív elbeszélési mód).