Page 19 [19]
18] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
már tudatos eseményreprezentáció volt a társas cselekvés közegében. Fontos sze¬
repet játszott a kommunikációban a testbeszéd és a hang prozodikus irányítása,
a hangszínek, a hangerő, -magasság, -tónus és -súly tudatos manipulációja, amely
azonban még nem volt beszéd. Az igazi áttörtést a hangzó nyelv fokozatos kiala¬
kulása jelentette az emberré válás folyamatában. A mitikus kultúra az, amikortól az
emberiség szert tett a verbális szemantikai emlékezet, a nyelvi szimbólumhasználat,
valamint az elbeszélés létrehozásának és dekódolásának képességére. A valóságról
szóló történetek megosztása a kulturális átadás legfontosabb eszköze volt, a múlt
történeti rekonstrukcióját tette lehetővé. Az emberi tudásátadás kulturális termékei
közül a narratív szerkezet használata a tudás áthagyományozásának legadaptívabb
képződménye. A szobeliségen alapuldé — immar elbeszéléses -— tudásátadáshoz képest
a következő fordulat a szimbolikus tárolás különböző eszközeinek a használatához
kötődik. Az elméleti kultúra szakaszában megjelent az írás, majd a nyomtatás, ezzel
- Donald terminológiájában - a külső szimbolikus tárolórendszerek, amelyek sajá¬
tos technológiai tudásmegőrző hardvernek minősülnek. Fajunk kognitív képességei
ezeknek a fizikai tárhelyeknek köszönhetően kiegészültek és átalakultak. Az ember
testének biológiai határán kívülre helyezte (és helyezi azóta is) a tudását, hiszen az
emlékezeti tárhelyeken lévő ismeretek túlélik az elbeszélőt. A külső emlékezeti esz¬
közökhöz való csatlakozás az egyén emlékezetét korlátlanná és pontosabbá teszi.
A kódok megfejtéséhez azonban meg kell tanulni írni-olvasni, valamint a keresési
és raktározási stratégiákat is el kell sajátítani.
Az ember újabb és újabb eszközöket és médiumokat talál, hogy emlékeit, gondo¬
latait áthagyományozza - legyen az írott, képi vagy audiovizuális tartalom. A me¬
móriaraktárak világában már otthonosan mozgunk, könyvekben, újságokban, fo¬
tókon, filmeken mások által közölt információkra bukkanunk, ezáltal kapcsolatot
építünk annak közlőjével. Donald ugyanakkor megállapítja, hogy az emberi kultúra
a kezdetektől, az első emberi társulások óta hálózatos, majd egyre komplexebb kog¬
nitiv, affektiv és memoriahaldzatok jelentek meg. Napjaink digitalis narrativumai a
hálózati megosztással határokon átívelő publicitásra tesznek szert, és virtuális jel¬
legük folytán függetleníthetőek tértől és időtől, manifesztálva ezáltal a tudásátadás
új formáját. , Minthogy különféle emberi reprezentációs rendszerek tudnak különbö¬
ző mértékben egyszerre aktívvá válni, egészen bonyolult és összetett tudatállapotokat
tapasztalhatunk meg. [...] Egy különösen jól megcsinált film tud egy időben az epi¬
zodikus, mimetikus és nyelvi szinten is incselkedni az aggyal.” (Donald, 2001, p. 320)
2. NARRATOLÖGIAI MEGKÖZELITESMÖDOK
A narratolögia, azaz az elbeszeles tudomänya (Todorov, 1969) multidiszciplinäris
terület, amely a narratív formába rendeződött szöveg szerkezeti felépítését vizsgálja.
A diszciplína az irodalomtudomány strukturalista irányzatából fejlődött ki a "60¬
as években, az elbeszélések szerkezeti elemzése azonban nem előzmény nélküli a
bölcsészettudományokban. A narratív szintaxis a szöveg szerkezetét, a szemantika a