maradnak, addig a felső tagozatos és középiskolás nyelvtanulóknak szánt
párbeszédeket időről időre érdemes karbantartani, frissíteni, hogy bizto¬
sítsuk a szöveg pragmatikai adekvátságát. Ez természetesen nem jelenti
azt, hogy csak az élőnyelvi fordulatokat tanítanánk meg, de törekedni
kell arra, hogy a nyelvtanulók tisztában legyenek az egyes szituációkban
pragmatikailag helyesen alkalmazható regiszterek közötti különbséggel.
Ezt szintén a dialógusok közvetítik és szemléltetik leginkább, ami ismét
a dialógus alapú tanítási módszer szükségességét támasztja alá.
Kisgyermekek esetében javasoltuk, hogy a tanár kettős szerepét já¬
tékállatokkal, bábokkal valósítsuk meg. Nagyobb gyermekek esetében
kevésbé van szükség erre a , kézzel fogható" segítségre. A játékosságot
azonban nem kell elhagynunk: még a felső tagozatos nyelvtanulóknál is
fontos lehet a szerepjáték, ha elbújhatnak egy másik szereplő mögé, ami
feloldhatja az idegen nyelven való megszólalás miatti félelmet, gátlást.
Használhatunk az ő esetükben is , hőst", de érdemes inkább nem játék¬
állatokkal, hanem egy , emberarcú" szereplővel társulnia a tanárnak,
hogy képes legyen a dialógusok megfelelő bemutatására. Ez a választott
szereplő legyen egy, akár képzeletbeli alak, akiről szólnak a történések,
akihez szólnak a szövegek, aki a csoport tagjainak barátjává válhat, s eh¬
hez játékfigurát vagy éppen képet, rajzot is felhasználhatunk.
Ha úgy érezzük, hogy a szemléltetéshez használt ilyen eszköz nem
felel meg a csoport hangulatának, igényeinek, életkori sajátosságainak,
akkor a dialógus prezentációját más — képi — módszerekkel tudjuk meg¬
valósítani: pl. megjelenítjük a dialógusok szereplőit képekkel a kivetítőn,
majd a tanár jelzi, hogy éppen melyik szereplő beszél. Bevezethetünk egy
még egyszerűbb képi szemléltetést is: színeket kötünk a dialógus szerep¬
lőihez, amit már az első órán bemutatunk, szükség esetén elmagyará¬
zunk (pl. piros kártyalap az első megszólalót, kék kártyalap a második
megszólalót jelzi), majd a továbbiakban a tanár a dialógus bemutatása
közben a kártyalap felemelésével utal arra, ki a beszélő. Kisebb színes
kártyák kiosztásával pedig a teljes csoportos vagy a páros gyakorlásnál
ugyanígy ki tudjuk osztani a szerepeket.