Oldal 80 [80]
7.4. A DIALÓGUS ALAPÚ MAGYARNYELV-OKTATÁS ALGORITMUSA
A tanórán a tanár kezdi a beszélgetést: kettős szerepben prezentálja
a tanítandó dialógust. Itt nyer értelmet, hogy a párbeszédek rövid egysé¬
gekből állnak, igazodnak a magyar nyelv sajátosságaihoz — pl. mindig rövid
válaszokat tartalmaznak, így mutatják be az új nyelvi elemet —, mivel ezek
a válaszok könnyen megjegyezhetők lesznek. A tanár mindaddig ismétli
— eljátssza — a dialógust, amíg a tanulók képesek bekapcsolódni a játékba,
és a tanárral együtt válaszolnak a feltett kérdésre. Többszöri gyakorlás
után a tanár egyesével eljátssza a tanulókkal a jelenetet (nagyobb létszám
esetén érdemes kiválasztani először néhány tanulót) úgy, hogy a válasz¬
adást — és a ,válaszoló" játékállatot vagy bábot — átadja a tanulóknak.
Mindig minden dialógust egyesével el kell játszani minden gyermekkel,
hogy meggyőződjünk a válaszok megjegyzéséről. Amint megbizonyosod¬
tunk arról, hogy minden gyermek képes válaszolni a dialógusban feltett
kérdésre, láncjátékot indítunk: az első játékban válaszadóként szereplő
tanuló megkapja a kérdező szerepét, míg a , válaszoló" játékot átadja a mel¬
lette ülőnek. A jelenet eljátszása után az előbbi válaszadó veszi át a kérdező
játékállatot, és kérdéssel fordul a következő tanulóhoz, aki megkapja a vá¬
laszoló játékot, majd így haladnak tovább a teljes csoportban. Így érhetjük
el, hogy minden tanuló kipróbálja magát mindkét szerepben, azaz a teljes
dialógust el tudja sajátítani a többszöri ismétléssel. Ezt a játékot érdemes
mindaddig folytatni, amíg mindenki önállóan tudja reprodukálni a dia¬
lógus mindegyik megszólalását. Hogy ez ne váljon unalmassá, nagyobb
csoportban helycserével változtathatunk is a sorrenden - pl. forditva ha¬
ladunk, néhány gyermekkel helyet cseréltetünk. A cél a mielőbbi páros
gyakorlás, amikor a gyerekek a mellettük ülőkkel, majd akár a csoportban
szabadon választott partnerekkel játszhatják el a dialógust. Kisebb gyere¬
keknél ehhez érdemes további játékfigurákat használni, míg a nagyobbak
eszköz nélkül is megfelelően tudják gyakorolni a beszélgetést. A páros
gyakorlás szintjén a tanár már nem vesz részt a dialógusban. Kezdetben
mindig egy diákpáros beszélget, utánuk jön a következő, majd — ha látjuk,
hogy mindenki elsajátította a szöveget — több pár, akár az egész csoport
egyszerre végezheti a páros gyakorlást; a tanár pedig monitoroz, megfi¬
gyeli az esetleges nehézségeket, hibákat, szükség esetén visszaveszi a szót,
javít, vagy tovább gyakoroltat frontálisan. Ezzel a módszerrel a prezentáció
és a gyakorlás nem válik el élesen egymástól, a gyakorlás pedig szinte ész¬
revétlenül, játékosan történik. A megerősítés, gyakorlás — és akar jutalma¬
zás — további eszköze lehet valamilyen, a témához, az adott párbeszédhez
+ 79 +