Page 26 [26]
3. A NYELVTANÍTÁS CÉLCSOPORTJAI ÉS HELYSZÍNEI
lehet, hogy egy másik országban. Ezt a nyelvet az illető első nyelvének
és egyúttal származásnyelvének nevezzük (Nádor 2018: 15—16). Fontos
azonban a származásnyelv és az első nyelv közötti eltérés megtartása.
Az , első nyelv" kifejezésben egyrészt megjelenik a kronológia, az időbeli
különbség szempontja (a beszélő életében az egyik nyelv időben meg¬
előzte a másikat), másrészt pedig a kizárólagosság szempontja (az adott
nyelv volt az egyedüli a megjelenésének pillanatában). E mellett a nyelv
mellett később megjelenik egy másik, amely egyelőre talán még idegen
nyelv, aztán lassan átalakul másodnyelvvé, és kezd felzárkózni a beszélő
első nyelvéhez, de pozícióját tekintve még mindig a második. Majd egy
bizonyos idő után kétnyelvűvé válik a beszélő, és ekkor már mindkét
nyelven képessé válik a korábban csak az első nyelvre jellemző nyelv¬
használatra. Az időfaktor alakulása egyénileg változó, különböző felfo¬
gások léteznek arra vonatkozólag, hogy hozzávetőleg mennyi időre van
szükség a különböző nyelvhasználati szintekre való eljutáshoz. Az egyéni
különbségek miatt viszont az időbeli szakaszok meglehetősen hosszúak
lehetnek, Baker szerint (Baker 2011: 12) összesen 5-8 évre van szük¬
ség. Ezen belül a mindennapi nyelvhasználat magas szintű alkalmazása
2-3 év után várható, míg az ezzel ugyan párhuzamosan zajló oktatási
nyelv elsajátítása akár nyolc évig is eltarthat.
A kétnyelvűség meghatározása legalább olyan nehéz, mint az anya¬
nyelvé. A definíciók a roppant megengedő, alapvető kommunikációs
igények kielégítését már a kétnyelvűség jelének tekintő elképzelésektől
(Grosjean 1989) a rigid, magas szintű balansz kétnyelvűség megítélé¬
séig terjednek (Bartha 1999: 184). A gyermekkori nyelvtanulás szem¬
pontjából tulajdonképpen felesleges is bármelyik elméleti keret mellett
elköteleződni, mert gyermekekről lévén szó, a nyelvhasználati rendszer
még kialakulóban van. A kommunikációs helyzetek kevésbé változatosak
az esetükben. Az otthon, az oktatási intézmény és esetleg valamilyen
különóra: sport vagy Zenei oktatás alkotja a gyermekek általános nyelv¬
használati terét. Alacsonyabb életkorban zártabb az életterük, magasabb
életkorban nagyobbak a kommunikációs elvárások a gyermekekkel szem¬
ben. A nyelvtudásuk folyamatosan fejlődik attól függően, hogy melyik
nyelvet milyen mértékben használják, milyen nyelvi impulzusok érik
őket. A magyar óvodákban és iskolákban nehezen oldható meg a terve¬
zett nyelvi segítés. Egyrészt a szakember- és szaktudáshiány, másrészt
a tananyag- és a módszertani segédletek hiánya okozza az akadályt.