nyelvtan, helyesírás, fogalmazás tantárgyak tartalma a már megszerzett
anyanyelvi tudásra épít, melynek során nem a formai elemek megisme¬
rése, hanem azok rendszerezése, tudatosítása, használatuk megismerése
és gyakorlása a cél. Idegen nyelvként közelítve meg a magyart, a tanulók
nem rendelkeznek magukkal hozott ismeretekkel, nyelvi, nyelvhaszná¬
lati készséggel, kompetenciával, így a nyelvórán a cél ezek megismerése,
majd az anyanyelvi nevelés elvárásainak megfelelő szintű begyakorol¬
tatása, használata. Pl. az első osztályos nem magyar anyanyelvű — vagy
első nyelvű — tanuló számára az olvasás technikai oldalának elsajátítá¬
sa mellett az olvasott anyag lexikai szintű megértését is tanulnia kell,
s magát az olvasástanulást sem támogatja az anyanyelvi kompetencia.
A tanárnak tehát soha nem szabad kiesnie a külső szemlélő szerepéből,
és mindig abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy az iskolai előre¬
haladásban, az ismeretszerzésben a nem magyar anyanyelvű számára
a nyelvismeret, a (magyar) anyanyelvi kompetencia hiánya a legerősebb
gátló tényező.
A módszerrel kapcsolatban még egy tényező szerepét kell kiemelni:
a tanári reflexiót. A reflektív pedagógus folyamatosan megfigyeli, elemzi,
értékeli saját tanítási folyamatait, szükség esetén képes az újratervezés¬
re (Hunya 2014). A reflektív nyelvtanár önmaga és saját osztálytermi
cselekedeteinek megfigyelésével, illetve a gyerekek igényeinek figyelem¬
bevételével saját professziója tökéletesítésére törekszik (Medgyes 1997),
állandó módszertani megújulásra képes és kész, ezzel segíti a nyelvta¬
nuläs-nyelvtanitäs sikeret.
Mindezeket összegezve megällapithatjuk:
s, a módszertan megválasztása a nyelvtanár feladata és felelőssége,
s az anyanyelvi, idegen nyelvi és magyar mint idegen nyelvi módszer¬
tani szakirodalom ötvözése szükséges,
s elsődlegesen meghatározó tényezőnek kell tekinteni a tanulók élet¬
korát, mivel ez befolyásolja a választandó módszereket,
s a megfelelő pedagógusi attitűd (reflexió) segítheti a folyamat sikerét.