Oldal 11 [11]
1. ANYELVTANITÄS-NYELVTANULÄS KOMPLEX MODELLJE...
— a múlt század végén — magyar származású, akiknek a magyar több¬
nyire nem is az első idegen nyelv (i.m. 1998: 248-249). Nehézségként
nevezi meg a tanári segédkönyvek és módszertan hiányát — szerencsés
módon ezen a téren már jelentős elmozdulás tapasztalható -, továbbá
bírálja a rendelkezésre álló nyelvkönyvekben tükröződő társadalmi-szo¬
ciális környezetet. A módszertani, személyi és tárgyi feltételek esetében
ismétlődnek a korábban felvetett hiányosságok: mindhárom területen
jellemzőnek tartja a megfelelő képzés, eszközök, intézmények és tan¬
anyagok hiányát.
E két eszmefuttatás tanulságai, esetleges hiányosságai alapján, illetve
a megällapitäsok aktualizäläsäval kirajzolhatö a nyelvtanitäs-nyelvta¬
nulás olyan komplex modellje, amely valamennyi fenti tényezőt igyekszik
figyelembe venni. Ez a komplex modell a nyelvoktatást meghatározó
elemeket két csoportra: belső/humán és külső tényezőkre osztja. Belső
vagy humán tényezőként a nyelvtanárt és a nyelvtanulót nevezhetjük
meg, míg a külső tényezők közé soroljuk a módszertant (a tanárképzéssel
együtt), az eszközrendszert, illetve az intézményi feltételeket. A modell
komplexitását jelzi, hogy az egyes tényezőket és elemeket nem lehet szi¬
gorúan elkülöníteni egymástól: a nyelvtanár személye nem választható
el a képzési-intézményi lehetőségektől, a képzés befolyással van a készülő
tananyagokra, a készülő tananyagokat befolyásolják a tanulói célcsopor¬
tok és igényeik változása, az igények ismét új módszereket, más képes¬
ségekkel bíró nyelvtanárokat eredményeznek stb.
1.1. A NYELVTANITÄS-NYELVTANULÄS HUMÄN OLDALA
1.1.1. A NYELVTANÄR
A bemutatandó modell közelít Hegyi személyi feltételeihez (Hegyi 1967)
abban, hogy a nyelvtanárt is befolyásoló tényezőnek tekinti. Hegyi gátló
tényezőként említi a nyelvtanár anyanyelvét, mivel az anyanyelv ide¬
gen nyelvként történő tanításában , szembe kell néznünk azzal a meg¬
tévesztő látszattal, hogy könnyű dolgunk van, hiszen »csak« a magyart
tanítjuk, s nem idegen nyelvet" (Hegyi 1967: 5). E gondolatban megmu¬
tatkozik az a tévhit, amellyel a magyarnyelv-tanárok naponta találkoz¬
nak: anyanyelvünk (szinte) tökéletes ismerete nem biztosítéka annak,
* 10°