Page 102 [102]
A Turcograeciae libri octo Henricpetrinél latinul jelent meg 1580-ban.'”°
A szöveggyűjteményekről való mondandónkat részben ez utóbbi témához kötödő
megjegyzéssel kezdhetjük. 1556-ban ugyanis Johannes Oporinus kiadott egy olyan,
főként görög szövegek latin fordításait tartalmazó kötetet a zürichi lelkész, Conrad
Clauser (cca. 1515—1611) gondozásában, amelyek a törökök eredetéről, és a történe¬
tükről (De origine et rebus gestis Turcarum) szólnak a XV. század végéig." A 26 ebben
a kötetben összegyűjtött forrás közül kétségtelenül Ihedorus Gaza (1400/10-1475)
és Laonicus Chalcocondyles (cca. 1420—cca. 1470) a legfontosabb. A könyv sikeres
volt, ebben az évben újra kiadta Oporinus, néhány szöveget kihagyva az új kiadás¬
ból.2§ Laonicus művét Oporinus később is megjelentette, 1562-ben, egy a Bizánci
Birodalom históriáját összefoglaló kötetben, amelynek legfontosabb darabja Gregoras
Nicephorus (cca. 1295—cca. 1360) Byzantinae historiae Libri XI. cimü munkäja volt.!”
Ez a gyűjtemény is Conrad Clauser szöveggondozását dicséri.
Sebastian Henricpetri is összerakatta a maga törökökkel kapcsolatos szöveggyűj¬
teményét. A tizennégy szöveg nem egyszerűen a törökök szokásait, terjeszkedésük
indokait, egyes harci sikereit mutatja be, hanem a hódítók természetrajzának ókori
mintáit is bemutatja," vagy az olyan tanulságos történeteket, mint az örmények tra¬
gédiája (sikertelesége a törökök ellen)."! A fő munkatársa a latin kiadásoknál Wil¬
helm Godelevaeus (XVI. század második fele), a német fordításoknál pedig Nico¬
laus Höniger (1548-1598) volt. A „vezerszövegek” Antoine Geuffroy (11556) Aulae
Turcicae Ottomanique Imperii descriptio (Hoffhaltung de Tiirckischen Keysers) és Pietro
Bizzarri (1525—1586) művei voltak. Az egyes kiadásokhoz egyéb, kisebb műveket is
beleszerkesztettek az éppen aktuális kiadásba.!?
Végezetül ki kell mondanunk azt a benyomásunkat, hogy a bázeli könyvkiadók jól
együttműködtek abban, hogy ne zavarják, vagy inkább segítsék egymás üzletét akkor
is, ha minden bizonnyal konkurensek is voltak. Jól látszik, hogy a törökökkel kap¬
csolatos ismeretek terjesztésében alapvetően Johannes Oporinus és Heinrich Petri
/ Sebastian Henricpetri vett részt. A nagyobb, tudományos kiadványokat tekintve
mindenképpen. Előbbi főként (csaknem kizárólag) latinul publikált, utóbbi jellem¬
zően a német fordításokat adta közre. Látszik már olyan tendencia is, hogy egy-egy
szerző főként egy meghatározott kiadónál jelenik meg (első kiadásban szinte mindig).
Ilyen például Pietro Bizzarri Sebastian Henricpetrinél.
126 GÖLLNER, Torcica II, Nr. 1770.
127 GöLLNneER, Torcica Il, Nr. 949. VD16 ZV 17969
128 VD16C 2005
129 VD16 G 3005; VD16 C 2006
130 DEMOSTHENES (i. e 384 —i. e. 322), Oratio pro ferenda ope Olynthiis adversus Philippum, regem Macedonum
intő beszéde Philipposznak a meghódítottakkal való viselkedésének hibáit emeli ki.
131 Bernhard von BREYDENBACH, De Armeniis et eorum erroribus
132 Basel, Sebastian Henricpetri, 1573 (latin - VD16 ZV 6601); 1573 (latin— G6LLNER, Turcica II, Nr. 1620,
VD16 G 1913); 1573 (német — GöLLNER, Torcica Il, Nr. 1621, VD16 G 1910); 1577 (latin - GöLLNER,
Torcica II, Nr. 1679, VD16 G 1914); 1578 (nemet - GöLLNER, Torcica II, Nr. 1692, VD16 G 1911); 1596
(nemet - GÖLLNER, Tovrcica II, Nr. 2197, VD16 G 1912
101