Page 71 [71]
székhelyén jelentős létszámú katonaság állomásozott." Bár kisebb jelentőségű, de
további keresletnövelő hatásként értelmezhető még a Habsburg-hatalom által a tér¬
ségben kiépített adminisztráció és az azt kiszolgáló bürokrata réteg.
Az értékesítés következő szintje a hegyaljai borok esetében is a királyság határain
túlnyúló export volt. Ennek elsődleges céltérsége Krakkó volt. A dél-lengyelországi
kivitel éppen a XVI. század derekán jelentős változáson ment keresztül. A korábbi
időszakokban még elsősorban a szerémi borokat szállították a lengyel koronázóvá¬
rosba. A XVI. század második felétől, illetve kisebb részben már a század elejétől is
— a Szerémség pusztulása folytán — elsősorban már hegyaljai és kisebb részben soproni
bort vittek ki a Visztula menti városba.
A XV-XVI. század fordulójától a Lengyel Királyság gazdasági rendszerében egyre
jelentősebb fellendülésnek lehetünk tanúi. Ez két jelenséget vont maga után. Egyrészt
a kereskedelmi forgalom fokozott növekedése egyre jelentősebb specializálódást ered¬
ményezett." Ennek részeként a dél-lengyelországi térségben — érzékelve a borkereslet
növekedéséből, valamint a magyar bor exportjából együttesen adódó lehetőségeket
— egyre több kereskedő szakosodott a bor értékesítésére. A kereskedelmi forgalom
a XVI. század második felében a század első feléhez viszonyítva is még fokozottabb
mértékben növekedett." A másik fontos jelenség, hogy — érzékelve a térségben rejlő
lehetőségeket — egyre több olyan üzleti szereplő jelent meg, akiknek eredetileg nem
Dél-Lengyelországban vagy Felső-Magyarországon volt a fő tevékenységi területük.
Ezek közé tartoztak a bécsi kereskedő-vállalkozók is (a bornak a bécsiek üzleti stra¬
tégiájában elfoglalt helyéről lásd a következő fejezetet).
Az útvonalakban is történt változás. Míg az előző század második felében a sze¬
rémségi borokat általában a felső-magyarországi városokon keresztül szállították, ad¬
dig a hegyaljai borok kivitele elsősorban már inkább a Zemplén megyei útvonalakra
koncentrálódott. Ennek a tendenciaváltásnak az állt a hátterében, hogy ily módon
éppen a felső-magyarországi szabad királyi városok korlátozásait próbálták kivédeni
a borkereskedők. Ennek megfelelően elsősorban a varannói és a sztropkói harminca¬
don keresztül vitték ki az árut. A zempléni utakat még azért is részesíthették előny¬
ben, mert Zemplén megye déli régióiból kiindulva vízi utakat lehetett északi irányban
használni. A szállítási és technikai nehézségek (lásd hordók minősége) pedig a vízi
utakon kevésbé érvényesültek, azaz kevesebb bor folyt el. Végül, de nem utolsósor¬
ban ezeknek a vízi utaknak a végén" viszonylag alacsony hágókon lehetett átkelni
a Kárpátokon. Lengyel oldalról ezekhez az ütőerekhez szintén jól kifejlett úthálózat
csatlakozott." A magyar bor árupályája szempontjából megjegyzendő, hogy Krakkó
a borkereskedelemben korántsem volt kizárólagos helyzetben, tranzit-funkciójában
több kisebb, dél-lengyelországi várossal (többek között Szandeccel, vagy Krosnóval)
osztozott, ahol az ország középső/északi területeiről érkező kereskedők ugyancsak
PALrry G. 1997, 258.
MazowısT-SımscH 1986, 1089.
MazowısT-SımscH 1986, 1091.
VINKLER 2013, 130-131.
VON OV
70