Page 64 [64]
életrajzait. A wittenbergi történetszemlélet kissé felszínes filozófiai betétje Dániel
álmáról és a birodalmakról pedig a protestáns egyetemek Luther, Melanchthon és
Johannes Carion nevéhez köthető közhelye. Ehhez még könyv se kellett, de amilyen
mélységben karcolja a témát, nyugodtan feltételezhető, hogy a zsebébe egyik szerző¬
től sem fért már bele semmi.
Összefoglalva: valószínűleg az Eiseler család egyelőre ismeretlen tagja írta az
epiniciont. A szöveg színvonalából arra lehet következtetni, hogy eredetileg iskolai
gyakorlatnak készült, és ha már ilyen ,jól sikerült", akkor a család üzleti érdekeit
elősegítendő ajándékként ki is adták. Az alkalmi költészet alműfajaként az epinicion
a pindaroszi győzelmi ódák mintájára íródott valamilyen konkrét — nem történelmi
messzeségű — győzelmet dicsőítő ének, amely a panegirikusz műfaji jegyeit is óhatat¬
lanul magán viseli. Mivel tárgya szerint a török elleni győzelemről ír, ezért a #urci¬
ca irodalom közé sorolhatjuk, amelynek gyakori retorikai fogása a lamenzatio, amely
a pusztítás feletti kesergés, sirám költői eszköze. Hogy a szöveg iskolai gyakor¬
latként milyen színvonalúnak számított, nem tudom megítélni. Mivel kinyomtatták,
ezért feltételezhető, hogy ha nem is bírt a legkimagaslóbb kvalitásokkal, de azt a szin¬
tet azért megütötte, amely megengedte a mű kiadását és ajándékba küldését. Hogy
végül a kis nyomtatvány eljutott-e a tokaji kapitányhoz, nem tudjuk, ahogy azt sem,
hogy rajtunk — és esetleg Rueber, valamint talizmángyűrűjének hét ördögén? — kívül
olvasta-e bárki is a verset. Egyetlen ismert példányát jelenleg az Országos Széchényi
Könyvtár őrzi."
34 IMRE 1995. Ezen belül is az Opera antiturcica fejezet, 98—107.
35 A rwKkortárs Ungnád Dávid azt írja Karl Rueberről, hogy , bátor katona, egyszersmind ördöngös ember hír¬
ében állt, azt beszélték róla, hogy gyémánt talizmángyűrűjében hét ördögöt tartott." Kovács-FENYVESI,
Ungnád Dávid, 1986, 217.
36 Jelzete: Röpl. 300.
63