Seite 63 [63]
Szintén az iskolai gyakorlat elméletét erősíti a források iskolás jellege is, ami kü¬
lönösebb filológiai kutakodás nélkül is feltűnő. Eiseler versének amúgy sem sok antik
történelmi alakját Plutarkhosz Párhuzamos életrajzaiból vette. A kimber háború hősére,
Caius Mariusra való utalása, valamint Marcus Claudius Marcellus híres párviadalára
a gall királlyal, egyértelműen a görög történetírótól származik. Éppúgy, ahogy Gnaeus
Pompeius Magnus hőstetteinek felemlegetése is.? A római katonai szakszavak haszná¬
lata se tévesszen meg minket. Jó példa erre a manipulus kifejezés. Ezt olvashatta Livius¬
nális, sőt Vegetiusnál is (ez utóbbi, legalábbis Eiseler olvasottságát feltételezve, kevésbé
valószínű), mégis a legvalószínűbb, hogy ezt is Plutarkhoszbél szedegette dssze.** Ha
jobban megvizsgáljuk Eiseler költeményét, akkor az derül ki, hogy költőnk akár az
asztalán heverő három-négy könyv segítségével is összedobhatta epinicionját. Plutark¬
hoszon kívül a következő szerzőket lehet pontosan beazonosítani: Vergilius, Servius és
Ovidius. Nincs olyan mitológiai és geográfiai utalás, amely ne lenne meg ebben a két¬
három iskolás alapműben. (Ez nem jelenti azt, hogy ne használhatott volna fel mást is,
csak arra célzok, hogy elméletileg ez a pár könyv is elég lenne az iskolapadból ahhoz,
hogy megírja ezt a győzelmi éneket.)
A következő felsorolásban azért nem adok meg pontos forráshelyeket, mert minden
egyes esetben több tucat találatot kéne felsorolnom. Aonidák: számtalan szöveghely
Vergiliusnál, főleg Serviusnál és Ovidiusnal. Phoebus: nagyon gyakori, közhelyes jel¬
zője Apollónnak, bárhol olvashatta, de százával találhatók szöveghelyek a fenti három
szerzőnél. Pierides: szintén sok szöveghely mindhárom szerzőnél. Aurorával kapcsolat¬
ban is számtalan szöveghelyet találhatunk, mégis az aurorai haj (Aurora capillis) miatt
Ovidius Metamorphosese (5.440) a legvalószínűbb. De pontosan olyan kontextusban,
ahogyan Eiseler használja, sok szöveghelyet fedezhetünk fel Serviusnál is. Syrzis: föleg
Serviusnál több tucat szöveghely, de Ovidiusnál is akad. A Bacchusra és így a borra
utaló Lyaeus kifejezés két tucat helyen olvasható, főleg Serviusnál. A Vulcanus kifejezés
is érdekes. Szinte biztos, hogy ezt a részt az iskolai alaptankönyv Servius ihlette (In
Vergilii Aeneidos libros 3.571.1-3.571.14), ahol a kénes bűzt vulkánok (Vezúv, Etna)
felsorolásával magyarázza. Mivel a felperzselt vidéknek nincs a vulkáni kitörésekhez
hasonló kénes szaga, ezért Eiseler a su/fur kifejezés használatával talán a mezőkön
szétterülő lőporfüstre gondolt, ami ként is tartalmazott. Iskolás technikája itt érhető
a leginkább tetten: a vulkánokat egyszerűen Vulcanusszal helyettesítette. Hogy ez tu¬
datos-e és a geológiai értelemben vett vulkán kénes szagával tényleg a lőporfüstre utal,
vagy — ha csak a felperzselt földekre gondolt — képzavar, eldönthetetlen.
A fenti példák felsorolása ismét megerősíti azt a gyanúnkat, hogy ez egy iskola¬
padon fabrikált házi feladat. Azt is megkockáztatom, hogy epinicionja megírásához
elég volt csupán két könyvet használnia, amelyek, ha elég nagy zsebei voltak, még
a ruhájában is elférhettek: Servius Vergilius-kommentárját és Plutarkhosz Párhuzamos
32 Prurarknosz 1978: Piirrhosz — Caius Marius II, 143—163 (11-27. szakasz), Pelopidasz — Marcellus II,
51-55 (6-8. szakasz), Agészilaosz — Pompeius I, 1053—1141.
33 PLurarkHosz 1978: Thészeusz — Romulus I, 49 (8. szakasz).
62