Page 58 [58]
konkrétum -— a többi kortárs forrás tükrében meglehetősen valószerűtlennek tűnő
— csapdaállítás a , négyszögletű kerek erdőben". Mindezek alapján arra a következ¬
tetésre juthatunk, hogy Eiseler történelmi forrásként használhatatlan, inkább egy
a műfaj közhelyeiből építkező győzelmi éneket próbált megszerkeszteni, hogy egy
eljövendő és felvirágzó üzleti kapcsolat reményében a felső-magyarországi (vagy csu¬
pán a tokaji?) főkapitánynak kedveskedjen vele a család. De mi ez az irodalmi műfaj,
amire Eiseler választása esett, az epinicion?
Az epinicion müfaja és Eiseler költeménye
Calepinus definíciója szerint epinicionnak neveznek a görögök valamilyen győzelem
feletti ünneplést (görögül is megadja: éri - vixáw). Ekkor éjszaka is világító győ¬
zelmi tüzeket gyújtanak, amelyek e győzelem felett érzett örömöt hivatottak kifejez¬
ni. Irodalmi szempontból Suetoniust idézi a Nero császárnak komponált győzelmi
laudációk miatt. A Calepinus-szótár 1585-ös, magyar nyelvű meghatározásokkal is
bővített kiadásában pedig a következőt olvashatjuk az epinicia szócikknél: , Győzöde¬
lemért való örvendetes, és ditsírő ének, győzödelemek ditsíretire iratott versek, avagy
Győzödelöm vers." Latin nyelvű formájával is lehet találkozni: carmen triumphale.
Az epinicion-köteteket elnézve fontos ismérve lehet a műfajnak, hogy a dicső ese¬
mény után nem sokkal készül el, és — Tinódi énekeihez hasonlóan — hírközvetítő
funkciója is van. Az ismert nyomtatványok alapján kijelenthető, hogy még vagy az
ünnepelt esemény évében, vagy a rá következő évben, amíg friss hírértéke volt, meg
is jelent. Az alkalmi költészetnek egy olyan öszvér alműfaja ez, amely akár a törté¬
netírás nemesebb kritériumaival is bírhat, és így történelmi forrásként is használható.
Ez utóbbi természetesen Eiseler szövegére nem igaz.
Monok Istvan szerint Eiseler az Academia Szurmiana diákja volt, és művét ere¬
detileg iskolai feladatként írta." A vers kvalitásait elnézve ez a feltételezés megy¬
győzőnek tűnik. Színvonala valamilyen iskolai ujjgyakorlatra emlékeztet, sok az
erőltetett szó- és szóösszetétel-ismétlés, a metrum kedvéért — ha úgy jön ki a lépés
— az igeidők következetes használatát akár ugyanazon mondaton belül sem tartja
be, és némely hasonlata annyira átgondolatlan, hogy a vers dicső címzettjére néz¬
ve — legalábbis — balsejtelmes. (Például Ruebert a földön fekvő halott Hektórhoz
hasonlítani nem tűnik túl átgondolt megoldásnak, 339—342. sor). Ez az érdekesebb
lehetőség, vagyis ha a költeményt mint iskolai gyakorlatot olvassuk. A másik lehe¬
tőség viszont az, hogy az ifjú kereskedőcsemete csapnivaló költő, és ez egy ennek
24 ,Epinicia, -orum {Giuochi & feste per le vittorie}(ëmivikia), Graeci vocant celebritates pro parta victoria,
ab éri et vd, cuiusmodi sunt ignes nocturni pyraeque, quae ad primum statim victoriae nuntium in
testimonium publicae laetitiae accenduntur, sollemnes praeterea supplicationes, et aliae id genus sollem¬
nitates, quibus partae victoriae gaudium solemus testari. Suetonius vero accipit pro carminibus in laudem
victoris compositis, cum in Nerone scribit: Sequenti die laetum inter laetos cantaturum, epinicia, quae
iam nunc sibi componi oporteret.” CALEPINuS 1555, 151".
25 Carerinus 1586, 367. Modern kiadäsa: CALEPINus 1912, 106.
26 Monok 2022 - läsd kötetünkben.
57