Oldal 138 [138]
lakanyagok távozása és a testnedvek szabad áramlásának elősegítése révén. Domby itt
Christian Michael Adolphi Lipcsében megvédett orvosdoktori disszertációjára is hi¬
vatkozott, aki szintén ajánlotta a tokaji aszú terápiás célú fogyasztását." Bár e terápia
idegenül hat a mai tudásunk szerint, mégis látni kell benne azt a modern medicinai
szemléletet, mely Dombyt jellemezte. A tokaji bor gyógyhatásait vizsgálva a korábbi
szerzők rövidebb, általánosabb érvényű javaslatokat tettek annak terápiás használatára:
elsősorban emésztésserkentő, roboráló, tüdőgyulladás elleni szerként alkalmazták."
Komaromy volt az első, aki már a szélesebb körű felhasználhatóságról írt: többek közt
skorbut, szélütés, epilepszia, láz, tüdőbaj és a pestis ellen ajánlotta a soproni és a tokaji
borokat." Domby sokkal komplexebben foglalta össze a tokaji bor terápiás célú fel¬
használásának lehetőségeit: a biztonságos alkalmazhatóság érdekében leírta az adott
betegségek kórtanát, ahogy az orvosság összetételét és az emberi szervezetre kifejtett
hatását is. Az is megfigyelhető, hogy a kemiatrikus betegségkezelési módok ellené¬
ben sokkal szelídebb terápiás javaslatokkal élt (tokaji bort kortyolgatni mégis jobban
esik a betegnek, mint például arzént). A disszertáció végéhez illesztett Adnexa varia
kijelentései között is található olyan, melyet ma is nyugodt szívvel megfogadhatunk:
, Az orvosságok ilyen tömkelege mellett a bölcs orvos csak a legválogatottabbakat, azokból is
a legkevesebbeket veszi használatba"
számos betegség esetén elegendő Domby szerint
kizárólag a hegyaljai borok terápiás célú fogyasztása vagy felhasználása.
A következőkben tárgyalt nausea, languor Pannonicus és a csömör ugyanannak az
emésztőrendszeri betegségnek az elnevezései. Hogy Domby mindhármat szerepelteti,
jól jellemzi az egyes szakkifejezések körüli bizonytalanságokat: e betegséget ugyanis
Tobias Cober (1570-1612), illetve a pozsonyi Johann Theophil Windisch (1689-1732)
és Ludwig Friedrich Jacobi (1715) nevezte /anguor Pannonicusnak, Kôleséri példäul
scorbutus mediterraneus, Milleter Jänos (1691-1755) zsömör, Francois Boissier de Sau¬
vages (1706-1767) pedig aesthenia Pannonica néven irta le.''* Domby velhetöen nem
ismerte Milleter János 1717-ben e témakörben kiadott orvosdoktori disszertációját,
mivel ez esetben is csak Hoftmannra (valójában Welsch disszertációjára) utalt."
Domby e körbe sorolta a különböző ízületi gyulladásos megbetegedéseket és
a köszvényt, széles körű nemzetközi hivatkozással a német Behrens, a francia Char¬
les Louis Liger (1715-1760), az angol Thomas Sydenham (1624-1689), a boroszléi
szärmazäsü Johann Crato von Krafftheim (1519-1585), végiil az elmaradhatatlan
Welsch — Hoffmann páros megállapításaira. Az évtizedeken keresztül köszvenyben
szenvedő és ezért magán is vizsgálatokat végző Sydenham azt állította, hogy e be¬
tegségben szenvedőknek teljesen fel kell adniuk a bor és minden egyéb erjesztett
ital fogyasztását, ám akik régóta fogyasztanak ilyeneket, orvosság gyanánt egy-egy
108 Anorpnı 1746.
109 MAGYAR 2006, 34.
110 KomAromy 1715, 26-40.
111 Dompy 1758, Adnexa varia XXII, on.
112 Tárca. Magyar betegségek - Abafi Lajos szerk., Hazánk. Történelmi Közlöny IV, 1885, 556. MAGYAR
2016, 33—34.
113 MILLETER 1717.
137