pontos földrajzi kötöttségei," a kedvező időjárás, a szüret időzítése, a feldolgozás
módja összességében határozza meg." Szerinte a legfontosabb szerepe a klimatikus
viszonyoknak van: a hideg és nedves időjárás késlelteti a beérést és rothadást okoz,
a száraz és túl forró nyártól pedig a bor elveszíti jellemző édességét és zamatát — ilyen
esztendőkben az északi telepítésű szőlők adják a legjobb bort. A legkiválóbb borokat
tehát a ritkán esős, meleg nyarak után lehet remélni, meleg, száraz augusztussal és
szeptemberrel, illetve száraz, könnyebb éjjeli fagyokkal váltakozó októberrel. °*
Hoffmann (azaz Welsch) a földrajzi fekvés, a csapadék, a talaj, a levegő, illetve
a napfény szerepét hangsúlyozta." Ennek alapja az ókori görög természetfilozófiából
eredeztethető, mely szerint a négy ősanyag: a föld, a levegő, a tűz és a víz alapjaiban
határozzák meg az életet; ez a növények esetén a talaj, a levegő, a napsütés és a csapa¬
dék négyesét jelenti.‘ Hoffmann (azaz Welsch) ezek közül elsősorban a napfény hatá¬
sának tulajdonította a bor különleges édességét, annak kialakulását pedig a különböző
földbe került nedvek szőlőben való szabad áramlásának feltételéhez kötötte. E finom
nedvek önkéntelen, folyamatos, szabad mozgása, tehát egyértelműen egy a mechano¬
jatrikus hagyományokon alapuló felfogás képezte Hoftmann teóriájának lényegét is:
a tokaji bor végeredményben azért annyira egészséges, mert olyan tiszta, szubtilis, éte¬
ri részecskéket tartalmaz, melyek a növénybe, onnan a borba, végül az emberi emész¬
tőrendszerbe és a vér-, illetve nyirokkeringésbe kerülve szabad áramlást biztosítanak,
ezáltal az egészség fenntartását különösen erőteljes mértékben támogatják.
Hogy jobban érzékeltetni lehessen Domby újdonságát a Hoffmann-nak vélt
Welsch ellenében, elég csak elolvasni a hallei professzornak tulajdonított gondola¬
tokat, melyek a napfény kitüntetett szerepéről szólnak: , 4 borfajták tulajdonságainak
meghatározásában akkora ugyanis a nap szerepe és hatása, hogy a borok nemesítésében és
javításában közrejátszó tényezők közt az első és legfontosabb hely az övé. [...] leginkább
a nap (a szokásosnál áthatóbb]) heve az, amely a szőlő megérlelésében és megédesítésében
a szinte egyetlen faktornak bizonyul. Ha ugyanis a nap kissé magasabbról és merőlegesen süt,
a levegő és az éther fludiumdt örvénylésre és sebes mozgásra készteti, és a tápanyagok nemes
nedvét oly finommá alakítja s úgy szétterjeszti, hogy az a gyökérzet legvékonyabb szája¬
dékaiba is el tud jutni. Azután ugyanezt a gyökerek bejáratainál folfogott nedvet a szőlőt
át- meg átszövő hajszálereknek és vezetékecskéknek szűk járatain csodás erővel hajtja át,
s az ágak szétterjedő hajtásaiba hatásosan juttatja el. Vegül pedig a szölöszemek hejan belül
összegyülemlett nedvet még tovább oldja, dolgozza s finomítja, teljesséformálja és tökéletesíti,
56 Keler a tengerszint feletti magasságot tekintve három különböző jellemzőkkel bíró szőlőterület-típust
különített el a legalacsonyabbtól a legmagasabban fekvő területekig, ezeket nevezte infima, media és
summa aeris regio-nak. Száraz években a magasabban fekvő területek adnak jobb bort, a hideg és a fagy
elsősorban az alacsonyabban fekvő területekben tesznek nagy kart. JANICHEN-KELER 1731, 277. Lásd
Lippéczy 1975, 165.
57 JANICHEN-KELER 1731, 256-278.
58 Lippoczy 1975, 164-165.
59 MAGYAR 1996.
60 MAGYAR 1996, 231.