Page 122 [122]
A szerző hivatkozásait tekintve észrevehető, hogy Friedrich Hoffmann (valójában
nagyrészt Welsch)" és a kémikus-gyógyszerész Caspar Neumann (1683-1737) meg¬
állapításai az értekezés egészét tekintve egyfajta vezérfonalként szolgáltak; viszont ez
nem szolgai átvételt jelentett. A disszertációt a korábbi hasonló tematikájú értekezé¬
sekkel összehasonlítva egyértelműen nyomon követhető, mennyit változott a termé¬
szet- és orvostudomány a XVIII. század első felének ismeretei óta, erre példa, amilyen
precizitással leírta Domby az erjedés kémiai folyamatát. Sőt — pontosan az ismeretek
bővülésére hivatkozva — több esetben polemizált is a tokaji bort vizsgáló korábbi szer¬
zőkkel; vitatta például Bácsmegyei Istvánnak az 1717. évi rossz hegyaljai szőlőtermés
okait vizsgáló egyes megállapításait. Sőt még az abszolút nemzetközi szaktekintélynek
szämitö Hoffmann és Neumann leírásainak pontosságát is megkérdőjelezte a borké¬
szítés technológiájáról az esszencia és az aszúbor esetén, illetve a Hoffmann-nak hitt
Welsch €s Konrad Barthold Behrens (1660-1736) azon megällapitäsait is vitatta, hogy
a legjobb magyar és különösen tokaji borok a hegycsúcsokon teremnének.
A disszertációból az is tetten érhető, Domby milyen formában találkozott a szövegek¬
kel, melyek voltak az elsődleges olvasmányélményei: eredendően orvosi tárgyú szakköny¬
vekre hivatkozott. Ezek leginkább az egyes szerzői életműveket áttekintő opera omnia,
illetve különböző szöveggyűjtemények voltak; mint a hoffmanni életmű általa hivatko¬
zott tételei, ? illetve a Commentarii de rebus in scientia naturali et medica gestis, mely Carlo
Gianella (1696-1759) általa idézett traktátusát is közölte az első megjelenését követő két
évvel, 1753-ban." Domby nem csupán könyveket, hanem egyes periodikumokat is hasz¬
nált a disszertáció írásakor; többször utalt például a boroszlói Sammlung von Natur- und
Medizin című folyóiratban megjelent kisebb közleményekre. Kifejezetten sok kortársnak
nevezhető szakirodalmat használt (ilyen volt Gerard van Swieten (1700-1772), Christian
Michael Adolphi (1676-1753), Carlo Gianella vagy Charles Louis Liger (1715-1760)),
és jelentős a XVII. századi tudósok citálása is; leginkabb a leideni egyetem professzorait
tekintve, mint Hoffmann, Boerhaave vagy Georg Ernst Stahl (1659-1734). Egyes antik
és humanista szerzőkre (Hippokratész, Galénosz, Crato, Celsus) is többször hivatkozott
a szerző, esetükben azonban inkább csupán általánosabb érvényű megállapításokat em¬
lítve, hiszen például a hippokratészi diszkráziatant (mely szerint a négy testnedv egyensú¬
lyának felborulása okozza a betegségeket) Domby már meghaladta; vitába jellemzően in¬
kább a XVII-XVIII. századi tudósokkal szállt. Végül Domby a disszertációjában három
utrechti professzorának mondott név szerint is köszönetet: Johannes Oosterdijk Schacht
(1704-1792) az elméleti és gyakorlati orvostan professzora, Everald Jacob van Wachen¬
dorff (1703-1758) az orvostudomány, a botanika és a kémia professzora, Jacob Gijsbert
Woertman (1722-1785) az anatómia és a sebészet professzora volt. Ezek inkább udvari¬
assági célú hivatkozások lehettek, közülük ugyanis csak Schachtra hivatkozik az érteke¬
zésében, egyetértve a láz csillapításának professzora által javasolt általános módszerével.
51 Mivel a hoffmanni életműben még a hallei professzor életében két különböző kiadványban is megjelent
a neve alatt a De vini Hungarici, vélhetően egyetértett annak megállapításaival.
52 HOFFMANN 1736; HoFFMANN 1739.
53 Commentarii... 1753.
121