Oldal 93 [93]
Ezt a mi boraink esetében is tapasztaljuk, mert közülük azok a leginkább spiritusszal
telik és legnemesebbek, amelyek az erjedés előtt a legsűrűbb olajat tartalmazták an¬
nak nyilvánvaló bizonyítékaként, hogy az olajos részek, amelyek nem tűrik a vizes
részeket, a súrlódó mozgástól annyira megváltoznak, hogy igen finommá válva a vi¬
zes reszeket a társaságukba fogadják és velük együtt hozzák létre a bor spiritusát. De
valójában a borból desztilláció segítségével kivont spiritusról, amely minden másnemű
résztől, nedvtől, olajtól, sótól meg van szabadítva, már a legfinomabb olajnál is illé¬
konyabb, egyszerűbb, az derül ki, hogy tüzes és vizes elemből áll, és látszik, hogy ez
már nem keveredik olajjal, legyen az akár a legfinomabb, és már nincs szüksége savra
mint alkotórészre. Ha úgy tetszik, kezdjünk kísérletekbe. Öntsünk ilyen spiritust hi¬
deg vízbe, semmilyen változást nem tapasztalunk sem a vízben, sem a spiritusban; ám
ha egyúttal a víz keverékébe egy kicsiny rész olaj jutna, akkor a spiritus áttetszősége
is megszűnnék, és a víz tejszínűre festődne be. Szabadítsuk meg a flogisztont tartal¬
mazó spiritust alkáli só segítségével a hozzá tapadó savtól. Minél inkább megtisztul,
annál inkább sűrűbbé és hatékonyabbá válik; nehezen lehet megérteni, hogy ez mi¬
ként történhet, hisz ezzel a finomítással igazából valamely alkotórészétől fosztjuk meg.
A tudés Hoffmann elemzése eredményeként azt állítja, nemes borunk csaknem felét
ilyen flogisztont tartalmazó spiritus alkotja." A tudós Neumann ennél jóval kisebb
mennyiséget vont ki, amelynek oka abban keresendő, hogy ő talán gyengébb bort vett
vizsgálat alá, és hogy a spiritust ismételt desztilláció segítségével rektifikálta.""
A savas természetű sós részek az éretlen szőlőkben savanyú ízükkel világosan le¬
leplezik magukat, az érettekben azonban már alig lehet érezni őket, úgy tűnik, hogy
a mustban már teljesen eltűnnek, az erjedés megtörténte után pedig igen alapos meg¬
különböztetéssel lehet észrevenni őket mind az élesebben savas ízben, mind pedig
abban, hogy hosszabb időn át a földes és zsíros, olajos részekkel társulva lesüllyednek
és a tárolóedény falához tapadva földes, olajos, sós, savas szilárd anyagot képeznek,
amelyet borkőnek avagy zarrarusnak neveznek. Nem fér hozzá kétség, hogy a savas
ízben bővelkedő boraink elegyében előfordulnak; az pedig, hogy a lelkes borokban
jelen vannak, abból nyilvánvaló, hogy tűzzel kezelve a desztillálóedényben egy kissé
savanyú részt hagynak; az édes, olajos borokban, mint az esszenciában, az aszúbor¬
ban, nehezebb felfedezni őket, mivel a hátramaradó részük édes, ragadós. Ha pedig
alaposan meg szeretnénk vizsgálni ezeket a legédesebb borokat, semmi kétségünk
nem lesz, hogy idő haladtával azok válnak leginkább spiritusszal telítetté," amelyek¬
ből a legáthatóbb ecetet lehet készíteni, és hogy korábban léteztek bennük savas-sós
testecskék. A tudós Neumann egy mérték tokaji borból — anélkül, hogy megemlítette
volna, hogy az milyen fajta volt — öt uncia borköves-mézgás tartalmat nyert ki." Ami
pedig azt illeti, hogy a különféle borokban az ilyen borkőben található só mennyisége
yn
mennyiben tér el: a seprőtől megtisztított borokban nagyobb, mint azokban, amelyek¬
79 Horrmann 1739, 129.
80 Neumann 1735, 464.
81 Latinul spirituosissima.
82. Neumann 1735, 464.
92