Page 91 [91]
Helmont-féle erdei gazt® bocsátanak ki magukból. Egyes részek a felszínre törve vi¬
rägokat formäznak,° mások pedig alulra süllyedve seprőt képeznek. Amíg csak tart
ez a belső mozgás, azáltal, hogy a finomabb részecskék elpárolognak, a nehezebb
darabkák pedig lesüllyednek, az egész folyadék áttetszővé válik, a tulajdonsága az
ellentétére változik. Ha megisszák, már nem tágítja, hűsíti a testet, hanem erősít,
melegít, részegséget okoz, savasabb. Ez már bizony bor. Lám, mily hatékony a boros
erjedés, ha a szőlő levének a megváltoztatásáról van szó!
A mi boraink eredete is az erjedésnek köszönhető, amelyek ennek a különféle
tényezők által befolyásolt gyorsabb vagy lassabb lefolyása során válnak a legesleg¬
nemesebb és leghasznosabb itallá. A mustok, amelyekből esszenciát vagy aszúbort
készítenek, igen sűrűk, édesek, később válnak tisztábbá, mint a szokásos mustok, és
később kezdenek el erjedni, és ez igen hosszú ideig tart. Ez részben azért van, mert
az olajos molekulák szorosabban tapadnak, ezektől a többieknél jobban megdagad¬
nak, kisebb mennyiségű vízben nehezebben oldódnak és jönnek mozgásba; részben
pedig azért, mert a savas részek, amelyek igen csekélyek ezekben, gyengébb hatást
fejtenek ki az olajos és földes részekre. Azonban a lassú és hosszan tartó erjedés során
szubtilis spiritusok "8 töltik el azokat. Érvényes rájuk Becher,"? majd Becher nyomán
Stahl” megfigyelése; eszerint a lágyabb és lassabb erjedés az erjesztett anyag lényegét
finomabbá teszi."! Úgy vélem, itt kell megemlítenem, hogy magam soha nem tapasz¬
taltam, hogy a hegyaljai polgárok tűz melegével távolították volna el az erjedésnek
kedvező elemeket a mustból és így sűrítették volna be, hogy majd később erjesszék
meg; arra viszont emlékszem, egykor megfigyeltem, hogy ennek épp az ellenkezőjét
tették, akik az erjedés folyamatát hideggel lassították. A szüretet ugyanis gyakran
késlekedés nélkül jeges fagy követi, ekkor néhányan az erjesztésre szánt borokat föld
alatti pincékbe rakják, s ezeknek az enyhe hőmérsékletével segítik a letisztulásukat.
Mások pedig külső bortároló helyeken szeretik tárolni, ahol hidegebb időjárás esetén
a must visszafogott pezsgése is teljesen lefojtódik, és majd csak a tavaszi meleggel
szítható fel és fejezhető be, gyakran mikor már a szőlők is virágoznak.
66 Helmont-féle erdei gázt, azaz szén-dioxidot. A levegőt mint őselemet Arisztotelész alapján sokáig egy¬
nemű anyagnak tekintették. Ennek meghaladása a szén-dioxid elkülönítésével kezdődött, majd az oxigén
felfedezésével folytatódott; ezekkel a kísérletekkel bizonyosodott, hogy a levegő különböző alkotóele¬
mekből áll. Johan Baptista van Helmont (1579-1644) 1630-ban ismerte fel, hogy a fa égés közben gázt
bocsát ki magából, pontos terminus híján ezt nevezte Domby Helmont-féle erdei gáznak.
67 Domby itt vélhetően az erjedő folyadékban lévő apró, kerek szemcsékre, tehát az élesztősejtekre utalt,
melyeket Antonio van Leeuwenhoek (1632-1723) mikroszkópos megfigyelésekkel azonosított.
68 Szudbtilis spiritusok, azaz a legfinomabb és legtisztább alkotórészekből álló spiritusok, Domby itt egyaránt
utalt arra, hogy az erjedés során alkohol keletkezik, illetve arra, hogy a kemiatrikus értelemben használt,
az életműködésekre hatással lévő testetlen matéria megjelenik a borban.
69 Johann Joachim Becher (1635—1682) speyeri származású orvos, alkimista, a flogiszton-elmélet kidolgo¬
zója.
70 Georg Ernst Stahl (1659-1734) német származású orvos, vegyész, hallei egyetemi professzor, a flogisz¬
ton-elmélet módosítója.
71 STAHL 1747, 69.
90