Oldal 87 [87]
VII. § Ahhoz, hogy ezek a borok mennyire lesznek kiválóak, sem¬
mi sem járul hozzá jobban, mint az időjárás változó jellege. A pol¬
gárok mindenekelőtt meleg, ám eközben csapadékos évet óhajtanak.
Szomorú látványt nyújt olykor májusban, hogy a fagyos hideg a zsenge vesszőkre lesújt,
és az alig megjelent fürtök máris elhalnak; ezzel szinte a gazdagabb szüret minden remé¬
nye is elvész. Jóllehet a szőlők azonnal elkezdenek második rügyeket hozni, és a vesszők
újra kihajtanak, de már gyengébb termést mutatnak, és nem ígérnek gazdag szüretet és
ínycsiklandozó borokat. Ugyanekkora kárt okoz a fagy szeptemberben is, amely érés előtt
pusztítja a fürtöket, ekkor nem aszúsodnak, így egyáltalán nem lesz esszencia vagy aszú¬
bor, a bánatos polgárok kénytelenek csak a közönséges és ezáltal olcsóbb borral beérni.
Saepe ferox insurgit hyems, et in intima gliscens
Membra, gelu vites interficit; ut quid inanes
Vinitor effundis lacrymas, non fletibus istis
Tempus eget.”
Néhány lakos pedig már október végén vagy november elején a szőlőfürtöket még
édesebbé tevő hideg éjjeleket várja, olyannyira, hogy még szólássá is vált: Ha a Nap
heve nem fejezte be a szőlők érlelését, fanyarságukat majd megtöri a következő fagy.
De ezek a fagytól megcsípett és némi édességgel megajándékozott szőlők szegényebb
szürettel kecsegtetik őket.
Ha a nyár száraz és meleg, a föld a folytonos hőségtől kiszárad, a szőlővesszők kis¬
záradnak, a szőlőfürtök a kánikula hevétől a kelleténél kisebbre töppednek; az eső
hiánya miatt pedig fanyar és kellemetlen bort ígérnek. Ez ugyanis nem csak olyan
nagyon finom anyagot hoz a légkörből, amely a földet csodás módon termékeny¬
nyé teszi — ezt például maguk a földművesek is igen szerencsésen felismerik, amikor
az esővizet minden más víznél többre tartják —, hanem a szőlőtövek közelébe jutva
a földben megtapadó apró olajos, földes, sós részecskéket magával viszi, és azokat
a tőke és a vesszők teljes terjedelmében szétosztják táplálékul. Ha tehát a szőlők híjá¬
val maradnak ennek a legalkalmasabb elemnek, amely a táplálékukat szállítja, annak
mindenképp az a következménye, hogy a szőlőfürtök nemessége és a borok kiváló¬
sága nagyban csökken. Ha az esős év mértéktelen zivatarokkal és jégesőkkel sújtja
a szőlőket, milyen hatalmas, jól ismert károkkal jár.
48 , Gyakran kerekedik vad tél, és a belső részekig hatolva faggyal pusztítja el a szőlőket; és mit ontasz, szőlős¬
gazda, hiábavaló könnyeket, az időnek nincs szüksége a sírásaidra." (Pető Gábor fordítása). Jacgues Vaniére SJ
(Tt 1739) Praedium rusticum című kötete 1707-ben jelent meg először Párizsban. Domby nem ezt, hanem egy
későbbi kiadását használta, melyben az idézett szövegrészlet már részben módosított tartalommal olvasható.
Mivel a legelső módosított szövegkiadás az 1730. évi tolosai, a hivatkozás erre a kötetre utal. Lásd VANIERE
1730, 102.
86