Oldal 84 [84]
felé. Ez a közbülső hely igen alkalmasnak bizonyul arra, hogy a szőlőket befogadja.
A melegebb síkságnak ez a közelsége, a hideg hegyek nagyobb távolsága igen hatha¬
tós segítség, amellyel a gondoskodó természet ellátta ezt a helyet, hogy megérlelje és
nemesítse a szőlőfürtöket. Ha a síkságról érkező igen meleg levegő újra kiszárítja az
esővízzel átitatott földet, a Kárpátok hegyeiből fújó hűvös szél feléleszti a Nap hevétől
perzselt szőlőszemeket; ha az innen érkező déli szél a szőlőfürtök éréséhez kiváló
segítséget hoz, az onnan érkező északi és északkeleti szelek pedig kisöprik a levegő
borultságát és gátat szabnak annak, hogy túlságos forróság legyen; ha kánikula idején
pedig az állatok és növények minden neméből, valamennyi folyóból és tóból, a Tisza
és a Bodrog vízfelszínéről származó igen finom pára túl nagy mennyiségben szökik
a levegőbe, a nappali hőséget nemsokára ismert cserével éjjeli, többnyire a Kárpátok
hegyeiből származó hideg váltja fel, s ennek révén a légkörben tartózkodó pára ösz¬
szesűrűsödik, cseppekbe gyűlik, és harmat formájában bőségesen leszáll és a földet
termékennyé téve a szőlők legnemesebb táplálékává válik. De mivel valójában a hi¬
deg nagyon gyakran okoz nehézségeket, miként az lentebb világosabban kiderül majd,
mivel a Kárpátok hegyei gyakran teszik a levegőt jóval kegyetlenebbé, az éjszakákat
a kelleténél hidegebbekké, mivel az onnan érkező hevesen viharzó szelek mindent
megfagyasztó és az éretlen szőlőfürtöket megsemmisítő hideget hoznak, ebből is nyil¬
vánvaló, hogy a déli irányba nyitott vagy attól alig eltérő szőlőket előnyben kell része¬
síteni a többiekkel szemben. Ezeket ugyanis a hegyek a hátukkal védik a Kárpátok
támadásaitól, a földjüket pedig a nap déli sugarai és a déli levegő jobban felmelegítik,
ezért jobban tűrik az északi szél fenyegetéseit és a túlságosan hideg levegőt.
A Tokaji-hegyen a legbővebben termést adó déli irányba néznek a legnevezetesebb
szőlőhegyek, a Mézes Málé és a Szarvas. Hosszas tapasztalatukra alapozva a polgá¬
rok máshol is rájöttek erre, így az északhoz közelebbi hegyoldalakon zordon erdőknek
hagytak helyet, a déli irányhoz jobban közelítő részeket választották a borszőlők szá¬
mára. Így tehát nagyon helytálló Matolai úr megfigyelése, hogy azok a lejtők, amelyek
keletre, nyugatra és északra néznek, gyengébb termést hoznak." Megfelel a valóságnak
az a régebbi, az Annales medico-physici Wratislaviensesben található beszámoló, amely
arról tudósít, hogy a délre tekintő hegyeink borai a legnemesebbek. Úgy tűnik, az
idő tájt alaptalanul szállt ezzel szembe Bátsmegi úr," mikor azt állította, hogy aki
ezt írta, az nem volt ennek szemtanúja, és ezekkel a szavakkal cáfolta állítását: , Múlt
évben, tudniillik 1718-ban jómagamnak olyan édes boraim lettek az északi szőlőkből,
hogy édességük miatt alig lehet meginni őket. Amelyek pedig közvetlenül a Napnak
voltak kitéve, nem sok édességet mutatnak, hiszen inkább fanyarok. Ugyanezt máshol
is meg lehetett figyelni." Ám ennek a tetszetős, egy év tapasztalatából merített érvének
ugyanezen férfiú a következő oldalon — nem tudom, milyen indíttatásból — ellene is
mond. Arról ír ugyanis, hogy a Tokaji-hegy Tokajtól Tarcal felé tartó vonulata a leg¬
nemesebb borokat termi, ez azonban valójában délre néz. Ezenkívül még azt is írja,
39 MAToLAI 1744, 6.
40 Bácsmegyei István (1689-1735), Gömör vármegye főorvosa.
83