Oldal 80 [80]
sabb szinten birtokolná. Állítják, hogy Tarcal, Keresztúr, Mád és más mezővárosok
környékén is találni néhány olyan bort, amelyek nem kevésbé édesek, nem kevésbé
kellemes ízűek, talán erősebbek, sőt a Magyarországról ide érkező kereskedők ítélete
alapján még tárolásra is alkalmasabbak. Nem szégyellem nyíltan bevallani, soha nem
tettem kísérletet arra, hogy megismerjem ennek a bornak a tulajdonságait, amelyet ez
a szőlőhegy terem, hogy ezek alapján kelljen az összes többi elé helyeznem, vagy má¬
sok mögé besorolnom. Annál kevésbé rendelkezem ismeretekkel arról, hogy kevésbé
tárolható lenne, mert ez sokéves tapasztalatot igényel.
Látod tehát, hogy kevesebb különbség van e borok között, mint amennyit egyes
írások sugallnak az olvasóiknak, belátod, hogy a hegyaljai borok méltók a tokaji meg¬
nevezésre, ezért méltán állítod majd, hogy a kereskedők is, akik hazánkon kívül ezen
a néven bocsátják áruba minden borunkat, e tekintetben semmilyen csalást nem kö¬
vetnek el. Ezeknek a boroknak, bármely hegyen termettek is, nálunk is ugyanaz az
ára, a kiválókat többnyire máshová szokták szállítani, a helyieknek az olcsóbbakat
hagyják itt hétköznapi fogyasztásra. Emlékszem, hogy a tekintetes Zemplén vár¬
megye büntetések beígérésével nyomatékosította a polgáraiban, hogy gondjuk legyen
ezeknek a boroknak a jó hírére, és Magyarország más részeiből ne hozzanak ide
a mieinknél alábbvaló borokat és ne adják el azokat hegyaljaiak gyanánt vásárlóik
jelentös megkärositäsäval.’' Jóllehet mindenki számára köztudott, hogy Bacchus,
ezeknek a vidékeknek a barátja a mi borainkon túl a szomszédos földeket is gazdagítja
másféle ismert ajándékaival, amelyek között a szerencsieket és a miskolciakat tartják
a legkiválóbbaknak; ezek szorosan a nyomába járnak amazok dicsőségének. Ha pe¬
dig valaki megrovásra méltó merészséggel arra vetemednék, hogy tokajiként adna el
otthon egy alsóbbrendű helyről származó magyar bort vagy Magyarországon kívül
bármilyen más, világos sör söprűjével, alsó-magyarországi bor hozzáadásával meg¬
hamisított, spanyol aszúval, cukorral, főzéssel édesített bort, amiről a tudós Hoff¬
mann azt jegyezte fel, hogy az elmúlt időszakban nagyon gyakori volt, és egyesek
arról számoltak be nekem, amikor Németországban végeztem orvosi tevékenységet,
hogy most is nagyon gyakran járnak el így, ezt nem lehet bölcsebben kideríteni, mint
a negyedik részben említendő tulajdonságok összehasonlításával, mindenekelőtt a bo¬
runk egészségre kifejtett jótékony hatásával, amit az ilyesféle mesterkedésekkel készí¬
tett boroktól hiába vársz.? Annak a leleplezésére szolgáló legbiztosabb eljárást, hogy
kevertek-e ólmot ebbe a borba, a tudós Gaubius? nem régen találta fel; erről az Acia
Harlemensia alapjan a Commentarii de rebus in scientia naturali et medicina gestis számol
be. Az ólom ártalmas belekeverését legjobban a titkos erejű tinta? deríti ki, amely
31 1737-ben Zemplén vármegye rendeletben írta elő: a polgárok nem hozhatnak be a Hegyaljára más ter¬
móterületekről származó borokat, hogy jelentős haszonnal eladják azokat. E rendelettel a tokaj-hegyaljai
a viläg elsö zärt borvidekeve vält. Läsd ULrıcH 2003, 116-119.
32 Horrmann 1739, 137.
33 Hieronymus David Gaubius (1705-1780) heidelbergi szärmazäsu fizikus és kémikus, 1734-től az orvos¬
lästan &s a k&mia professzora a leideni egyetemen.
34 Commentarii...1757, 312-314.
35 Latin nevén atramentum sympatheticum.
79