Oldal 77 [77]
hegyek két határos, egymástól többé-kevésbé elágazó vonulatát fedik. Az egyikük
észak és nyugat között, kissé oldalvást két mérföldre terjed, a másik kelet felé a Bod¬
rog folyóhoz fut le közel három mérföldön át, miután a tőle különálló, szőlőknek
éppúgy megfelelő dombokat hátrahagyva változatos kanyarokat tesz a vonulatában,
és a szőlők igen hosszú és gyönyörű sorait tárja a szemünk elé. Mindkettő megtéve
ezt az utat vad erdőkbe megy át, amelyek olyannyira kiterjedtek, hogy néhány mér¬
föld erejéig megszakított vonulatukkal végül magának Lengyelországnak a határáig
érnek. A vonulataikat mindkét oldalról, részben a hegyek lábainál, részben közvet¬
len a hegyek alatti síkságon a mezővárosok és a falvak ebben a rendben és számban
kísérik: Zombor, Mád, Rátka, Tállya, Szántó nyugat felé; Keresztúr, Kisfalud, Szegi,
Bénye, Liszka, Vámosújfalu, Tolcsva, Horváti, Zsadány, Olaszi kelet felé. Nem sza¬
bad közülük Sárospatak és Újhely mezővárosokat sem teljesen kizárni.
Ezek a születési helyei egész Európa legnevezetesebb borának. Magyarországon
kívüli területeken hol felső-magyarországi, hol tokaji bor néven jegyzik: der Tokay¬
er Wein /Ober Ungarn Wein. Itt vannak mindazok az igen termékeny hegyek, ame¬
lyeknek délre, a széltében-hosszában tágas tiszántúli mezőkre néző oldalain terem
a helyiek által hegyaljainak mondott bor, míg az átellenes vagy az északi, keleti és
nyugati alacsony helyeken kevesebb szőlővel találkozunk. Számos mezőváros és falu
van, amelyek a Hegyaljának nevezett területet alkotják; polgártársaink ezekről adják
a bor külön neveit. A mezővárosok száma nyolc: Tokaj, Tarcal, Mad, Tallya, Szanto”,
Keresztúr, Liszka,! Tolcsva; ha még Sárospatakot és Újhelyet?? is hozzájuk vesszük,
akkor pedig tíz. Rajtuk kívül még kilenc falu is van, amelyeket már megneveztünk;
közülük kettőt, Zombort és Szegit nem lakják, de a hegyek ma is őrzik a róluk ka¬
pott neveiket. Ebből nagyon világosan nyilvánvaló, hogy a külföldiek két, a legtöbb
írónál előforduló történeti-természetrajzi tévedésbe esnek. Azt hiszik, hogy ez a bor
— kizárva ebből a jelzett szomszédos hegyeket — csak a Tokaji-hegyen terem, vagy ami
olykor megesik, hogy az eredetéül Felső-Magyarország más, innen távol eső hegyeit
is megjelölik. Ugyancsak világos, hogy a helyekről szóló, eddig kiadott leírások több¬
nyire két hiányosságtól szenvednek: ugyanis a fentebb jelzett mezővárosok és falvak
közül néhányat vagy meg sem említenek, vagy pedig nagyon távoli városokat is közé¬
jük kevernek. A legújabb szerző, akit e tekintetben fel tudtam lelni, a zolnai Matolai
János? úr, aki a mi vidékünk felkutatására indított útjáról hazatérőben a tudós Johann
19 ma: Abaújszántó
20 ma: Bodrogkeresztúr
21 ma: Olaszliszka
22 ma: Sátoraljaújhely
23 ma: Mezőzombor és Szegilong települések, mindkettőt a 18. század második felében telepítették újra
be. Andreas Fucker a Tokaj-hegyaljai borvidéket ábrázoló térképén Szegit nem is tüntette fel, Zombort
elhagyottnak (deserzus) írta, ahogy Rátkát is, melyről Domby egyébként mint létező településről írt. Lásd
Andreas Fucker, Montium vitiferorum utpote Tokaiensis Tarczal Tallya Mad et reliquorum nec non regionis
vicinae geographica repraesentatio, Eperiesini, 1749.
24 Matolai Janos (1691/2k.-1731 utän) földmerö, térképész, Bél Mátyás munkatársa.
76