Oldal 123 [123]
OCR
122 = 7. HATEKONY INTERVENCIOK A NOI SZERHASZNALAT KEZELESEBEN az alkohollal való visszaélés következményei, és kevésbé valószínű, hogy addikcióspecifikus segítséget kérnének. Tapasztalati eredmények alapján nemek szerinti különbség mutatkozik a diagnózis kiértékelésében, a kezelésre adott differenciált reakciókban és a nőknek/férfiaknak szánt kezelés akadályaiban. Nemek szerinti különbség mutatkozik a kezelési eredményekben és a metamfetamin-, kokain-, ópiumszármazék- és dohányfüggőség előjeleiben is. A bűnözői magatartás kutatása túlságosan az afroamerikai férfiakra összpontosított. Számos értékelési eszközt ért kritika a torzulás miatt, amely patologizálja a színes bőrűeket, a traumát átélt nőket, a fogyatékossággal élő egyéneket, az erős vallási meggyőződéssel rendelkező személyeket, a szexuális kisebbségeket, az idősebb felnőtteket, az alacsonyabb társadalmi-gazdasági osztályból és más országból származókat (Brown, 1994). A sokszínű identitású személyek egyedi biológiai, társadalmi és pszichológiai valóságai rámutatnak arra, hogy mekkora értékkel bír annak figyelembevétele, hogy a nemi és más társadalmi identitások milyen módon befolyásolhatják egy rendellenesség kifejeződését. 7.2. A KEZELÉS ÉS A PROGNÓZIS NEHÉZSÉGEI SZERHASZNÁLÓ LÁNYOKKAL ÉS NŐKKEL Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA, 2007) kutatásai szerint néhány terapeuta és gyakornok pozitívabb prognózist vár férfi páciensek esetén, és erősítve a sztereotípiát, miszerint a nők könnyebben fejezik ki magukat, a férfiaknál instrumentálisabb, viselkedésalapú megközelítést alkalmaznak (Fowers-Applegate-Tredinnick-Slusher, 1996; Klonoff és mtsai, 2000; Rudman-Glick, 2001; Seem-Johnson, 1998; Wade, 2001). Az emlitett terapeutäk elvárásai a színes bőrű, leszbikus vagy fogyatékossággal élő nők eredményeivel kapcsolatban még alacsonyabbak lehetnek. Továbbá tanulmányok azt is kimutatták, hogy a terapeuták könnyebben szakítják félbe a női páciensek kezelését, mint a férfiakét (Werner-Wilson-Price-Zimmerman-Murphy, 1997). Ezen terapeuták olyan intervenciókat is alkalmazhatnak, amelyek nem veszik figyelembe a páciens kulturális hátterét vagy képességeinek szintjét (APA, 2003; Brown és mtsai, 2003; Jackson-Greene, 2000; Olkin, 1999; Sparks, 2002). Az is előfordulhat, hogy a segítők nem érzékelik a nők és a lányok életének specifikus külső stresszhatásait és kontextusait, ehelyett helytelenül és/ vagy hátrányosan felnagyítják az endogén és intrapszichikus faktorokat. Ebbe az is beletartozik, hogy nem veszik számításba a társadalomban tapasztalhato diszkriminäciöt és elnyomast (Boston Women’s Health Book Collective, 2005; Bullock, 2004; Davis-Matthews-Twamley, 1999; Marecek—-Hare-Must
