Page 94 [94]
5.2. SZABADSÁGVESZTETT SZERHASZNÁLÓ NŐK a 93
mák. Sokkal nagyobb arányban voltak fizikai vagy szexuális abúzus áldozatai,
ami egyértelműen magyarázhatja a PISD gyakori előfordulását, valamint a
magas arányát a depressziónak, a szorongásos és borderline személyiségza¬
varoknak. A szerhasználat nagymértékű jelenléte a női börtönökben tehát
nemcsak az izolációval és más, a börtön-szettinghez kapcsolható jelenséggel
mutatnak összefüggést, hanem az öngyógyítás (szelfmedikalizäciö) mint a
megküzdés egy módjával is. A vizsgálatok szerint a gyermekkori abúzus és
a szerhasználat között szoros kapcsolat van, s a szabadságvesztett nők között
nagy arányban találhatók gyermekkori abúzus áldozatai, így a szerhasználat
mértéke ezzel is magyarázható (Moloney - van den Bergh - Moller, 2009).
A traumatülelök köreben a szerhasznälat mint öngyögyitäs nemritkan meg¬
figyelt jelenseg. Ugyanakkor felhivja a figyelmet arra, hogy a szabadsägvesz¬
tett n6k kezelésében fontos szempont a traumainformaltsag. A gyermekkori
traumatizációval növekszik a további fizikai és mentális egészségkárosodások
kockázata: öngyilkosság, pszichológiai distressz, mentális betegségek, evésza¬
varok, valamint a kockázatos viselkedések, amelyek szexuális úton terjedő és
más fertőző betegségekhez vezetnek. A gyermekkori trauma ebben a min¬
tában jelentős és pozitívan korrelált a letartóztatások számával, ugyanakkor
negatívan korrelált az első letartóztatáskori életkorral, a prostitúcióba való
első bekapcsolódással és az első tulajdonelsajátítással vagy droggal összefüg¬
gő és erőszakos bűncselekménnyel (uo.). A gyermekkori traumák újraélését, a
traumatünetek felerősödését a börtönbe kerülés is felerősítheti. A nőknek más
igényeik lehetnek, amelyek a férfiakra kitalált börtönrendszerben nem érvé¬
nyesülhetnek. Nyilvánvalóan van valamilyen korreláció a trauma és a rossz
egészségi állapot, illetve társadalmi normáktól való marginalizálódás között.
A trauma, a traumakövetkezmények és a kriminalitás közötti kapcsolatokat
feltárták; az ok-okozati viszony és a mögöttes folyamatok feltárása a jövőbeni
kutatások feladata.
A szabadságvesztett nők mint speciális csoport problémája a komplexitás¬
ból fakad: megfelelő - integrált -— kezelésekkel lehetne csak a pszichológiai,
társas és egészségügyi problémákat kezelni (uo.).
E sajátságokkal a börtönrendszer nem tud kellő mélységben foglalkozni,
mert ehhez nem rendelkezik széles körű ismeretekkel (pl. új kutatási eredmé¬
nyek, módszerek), illetve az ismeretekkel rendelkező szakembergárda (pszicho¬
lógus, orvos, pártfogó, reintegrációs tiszt) túlterhelt. Gyakran olyan programo¬
kat használnak a női elítélteknél is, amelyek nem tartalmaznak női igényekre
kialakított elemeket, s mindenekelőtt nem veszik figyelembe a korábbi trau¬
matizációt. A legtöbb programot férfiakra dolgozták ki, és több idézett kutatás
alapján a hatékonyságuk erősen megkérdőjelezhető női elítéltek esetében.