Seite 93 [93]
92 m 5. SPECIÁLIS SZERHASZNÁLÓ NŐI CSOPORTOK
ző lehetőségeket nyújtsanak a gyermekeiknek. Marginalizáltak maradtak egy
férfiak uralta szubkultúrában (Moore-Frazer, 2006, idézi Banwell-Bammer,
2006) és a hegemonikus anyaság-reprezentációkban. Nem reális elvárások
alapján ítélték meg őket, ami ahhoz vezetett, hogy ők is elkezdték hibáztatni
magukat és egymást. Amikor figyelmet kaptak valamilyen külső személytől,
azt nem önmagában értékelték, hanem intervencióként, büntető jellegű meg¬
jegyzésként, ami erősítette a stigmatizáció- és diszkrimináció-élményüket.
Az összes anya beszámolójában találtak kisebb-nagyobb önellentmondást az
elvárások, az , idővel való zsonglőrködés" és az egészségügyi és szociális ható¬
ságok elvárásai között.
5.2. SZABADSÁGVESZTETT SZERHASZNÁLÓ NŐK
Világszerte növekszik a szabadságvesztett nők száma, a börtönpopuláció 2-9
százaléka nő (Moloney - van den Bergh - Moller, 2009). A növekedes külö¬
nösen a drogügyek miatt eliteltek köreben figyelhetö meg, ami a sajät drog¬
használat és a drogkereskedelemben érintett cselekmények miatti elítélésre
is vonatkozik. A szabadságvesztett nők nagy része használ legális és illegális
szereket a börtönben (EMCDDA, 2004). Egy szisztematikus áttekintés szerint
az egyesült államokbeli börtönökben a szabadságvesztés előtt egy hónappal a
nők 30-60 százaléka volt függő, vagy használt valamilyen illegális drogot (Fa¬
zel és mtsai, 2006). A nők által elkövetett bűncselekmények legnagyobb része
nem erőszakos és eltulajdonítás jellegű, ezért nem jelent társadalmi veszélyt,
így a női börtönöket kevésbé őrzik szigorúan. A férfiakkal összehasonlítva
a nőknél gyakrabban igazolódott, hogy a bűncselekményt drog hatása alatt
követték el (EMCDDA, 2004). A nők körében gyakoribb injekciós szerhasz¬
náltot azonosítottak a börtönben, de a droghasználat mellett az általános po¬
pulációhoz hasonlóan megtalálható körükben a gyógyszerrel való visszaélés,
a dohányzás a börtönben pedig szinte mindenkit érint (uo.).
A szerhasználat kezelése a börtönben az egyik legfontosabb a nők reinteg¬
rációjának sikerességében. A nemzetközi szakirodalmi eredmények alapján
(Messina és mtsai, 2010; 2013; Morrissey és mtsai 2005; Richie, 2001; Saxena
és mtsai, 2014) a szabadságveszett nők sajátos helyzetben vannak, alapvető¬
en felülreprezentáltak a társadalom gazdasági és szociális értelemben mar¬
ginalizált csoportjai. A szabadságvesztett nők körében a szabadságvesztett
férfiakkal és az átlagpopulációhoz tartozó nőkkel összehasonlítva igazoltan
szignifikánsan magasabb arányban jelenik meg a PTSD, a gyerekkori bán¬
talmazás, a viktimizáció, valamint a mentális és fizikai egészségügyi problé¬