Oldal 49 [49]
48 m 3. A NŐI SZERHASZNÁLAT ELHELYEZÉSE AZ ADDIKCIÓ ELMÉLETEIBEN
Brown (2002) beszámolója szerint az Amerikai Egyesült Államokban a női
szerhasználat kezelése sokáig gyerekcipőben járt. Kiemeli, hogy bizonyos füg¬
gőségek csillapítására más és másféle drogokat írtak fel (például kokaszirupot
a morfinfüggőségre). Az iratokból úgy sejthető, hogy a 18. század végén már
felbukkant az az elképzelés, hogy speciális intézményeket hozzanak létre az
alkoholizmus kezelésére. A 19. század második felében és a századfordulón
több mint száz ilyen intézményt nyitottak meg, habár White és Kilbourne
(2016) megjegyzi, hogy ezek nagy része önsegítő jellegű ellátás volt. A kú¬
rák ára változó volt, de a rászorulók ingyen vehették igénybe. A férfiaknak
2-4 hétig tartott a kezelés, viszont a nőknek 2-4 hónapig (Brown, 2002). Fel¬
tételezhetően az volt az elképzelés, hogy a nőknek több időre van szüksége
a felépüléshez. Ezek az intézmények általában nem hoztak túl sok sikert a
függőségek csökkentésében. A századfordulón több olyan központ jött létre,
amely korszerű módszerekkel próbálta ellátni a függőket. Ezek közül a Keeley
Intézet volt a leghíresebb (Brown, 2002). Amikor betiltották a drogok haszná¬
latát, akkor a büntetőrendszer részeként lehetett igénybe venni a központokat,
ilyen volt pl. a Clinical Research Center, amely 1935-ben nyitotta meg kapuit,
és 1941-től fogadott nőket is. A kezelési programok az 1950-es, 60-as évek¬
ben kezdődtek, ezek közül az egyik első volt az 1956-ban induló Dia Linn.
A nőket továbbra is diszkriminálták, úgy gondolták, több időre van szüksé¬
gük, nehezebb volt ellátáshoz jutniuk (Buxton, 2008). A drogfüggőség keze¬
lése az 1950-es években kezdődött, ezen belül két komoly próbálkozás volt:
az egyik a metadonfenntartó kezelés, a másik pedig a terápiás közösségek
programja (TC, therapeutic community). Az elsőben a helyettesítő terápiával,
metadon segítségével végezték a munkát. A második egy teljesen drogmentes,
rehabilitációs program volt. Ez utóbbi azonban a sérülékeny nőknek tartós
lelki bántalmakat okozhatott, mert például büntetéseket is alkalmaztak a te¬
rápia során (Brown, 2002).
Az első önsegítő csoport a Marta Washington Egyesületnek köszönhetően
jött létre 1841-ben, New Yorkban. Ez arra bátorította a nőket, hogy legyenek
absztinensek, vagy egyáltalán ne használjanak alkoholt az otthonukban. Ez a
szerveződés a mértékletességi mozgalom részeként jött létre, és nők vezették.
A 19. század végén a Keleey Liga jött létre. Mindkettőben férfiakat gyógyí¬
tottak. Az anonim alkoholisták (AA) önsegítő csoportok mozgalma szintén
férfiak által alapított formáció, ennek első időszakában viszont elindult egy
kezdeményezés: az alkoholbetegek feleségei alkoholbeteg nőket is befogadó
női csoportot alapítottak. Érdemes megjegyezni, hogy a Névtelen Alkoholis¬
ták Az alkoholizmusból felépült sok ezer férfi és nő története című kiadványá¬
ban a feleségeknek szóló fejezet (lásd 1. illusztráció) a párkapcsolati erőszak