Oldal 48 [48]
3.1. A NŐI SZERHASZNÁLAT KEZELÉSÉNEK TÖRTÉNETE - A SZÉGYEN TÖRTÉNETE ® 47
hosszabb ideig szedjék. A 19. század végére az ópium- és morfinfüggők több¬
sége nő volt az Amerikai Egyesült Államokban. A kokain is népszerű volt a
gyógyszeriparban. A heroin a morfin és ópium biztonságos alternatívájaként
került be a piacra, mivel az 1800-as évek végére már nyilvánvalóvá váltak a
drogok káros hatásai. Az anyákat felelősségre vonták a babák függőségeiért.
Ezek hatására az 1914-es Harrison Act-törvény megtiltotta az orvosoknak az
ópiátok felírását. Nagyon fontos lépés volt ez, hiszen a nők legtöbbször férfi
orvosaik közreműködésével váltak függőkké. Ezzel az ópium fogyasztása le¬
csökkent, viszont az alkoholé nőtt. Az orvosok továbbra is felírtak nyugta¬
tókat alvászavarok esetén, valamint fogyást segítő amfetaminokat - még az
1960-as években is. Az 1990-es években viszont a HIV-/AIDS-jelenség felis¬
merésével egyértelmű lett, hogy a nők drogos férfiaktól való függése is halálos
lehet (Buxton, 2008).
A második világháború utáni társadalmi változások hatására a nők egy¬
re függetlenebbé váltak, és az alkohol is népszerűbbé vált körükben (Brown,
2002). Az alkoholkereskedelmi cégek érzékelték az új klientúrát, és a vezető
női magazinok elkezdték reklámozni a vonzó nőket egy pohár itallal a ke¬
zükben (Holmila-Raitasalo, 2005). Mindezzel párhuzamosan egyre inkább
felismerték, hogy terjed a problémás alkoholhasználat a nők között. Az 1970¬
es években 3:1-hez vagy 4:1-hez (attól függően, hogy milyen kritériumokat
használtak) volt a férfiak és a nők az aránya, míg ez az arányszám a hatvanas
években még 5:1-hez volt (Holmila-Raitasalo, 2005). A függőséget övező tár¬
sadalmi stigma az 1970-es évekre lassan csökkenni kezdett, de az 1980-as és
1990-es években újra felerősödött. Az Amerikai Egyesült Államokban a nixo¬
ni politika hatására jelentősen megnövekedett a nemcsak a drogügyekkel,
hanem pusztán az addikcióval összefüggő szabadságvesztések száma (Whi¬
te-Kilbourne, 2006).
A szerhasználó és függő nőket érintő stigmatizációt két mítosz táplálta:
fékezhetetlen a szexualitásuk, és rossz anyák. Ez utóbbi mítoszon sokat ron¬
tott 1980-as években kezdődött morális pánik jelenség a „crack-bebikröl”
(kokainhasználó várandós anyák újszülöttjeinek tünetegyüttese), amely egy
média általi téves értelmezésre alapozva (a tünetek nagy része, pl. az újszülöt¬
tek alacsony születési súlya, ugyanis valójában nem a kokainhasználattal volt
elsősorban összekapcsolható) hosszú évtizedekre negatívra hangolta a vára¬
dós szerhasználók iránti attitűdöt a szakmai és a közbeszédben egyaránt (n.
b. Atkinson magyar nyelvű Pszichológia tankönyvében 1995 és 2002 között
olvasható volt, és az átdolgozott kiadásban is csak 2005 után került törlésre,
az ún. crackbébi-jelenség, amelynek orvosi szempontból való abszurditásáról
Coles [1993] már jóval korábban írt).