Page 41 [41]
40 = 2. AZ ADDIKCIÖ ELMÉLETEI ÉS MODELLJEI
nek prevenció vagy kezelés formájában. Alapvetően passzív, kockázatos vagy
problémás szerhasználóknak tartja őket, akik veszélyeket hordozó szerhasz¬
nálói mintázatokkal bírnak (Hunt és mtsai, 2009). Annak ellenére, hogy az
örömszerzés a szerhasználat egyik legalapvetőbb motivációja (Jay, 1999; Gos¬
sop, 2000), ez teljesen hiányzik a patológiás modellböl (O’Malley-Valverde,
2004; Moore, 2008; Hunt és mtsai, 2009), hiszen ez a diskurzus a szerhaszná¬
latot alapvetően , abnormális" és destruktív viselkedésnek tartja. Ez a modell
a farmakocentrikus magyarázatokra fókuszál, figyelmen kívül hagyva a tár¬
sas kontextust, amelyben a szerhasználat zajlik (Zinberg, 1984; Decorte, 2001;
Hunt és mtsai, 2009). A szerek tulajdonságait külön kezeli a szerhasználók
jellemzőitől, attól a ténytől, hogy a szerhasználat élmények, emberek és a tár¬
sas-kulturális kontextus által létrehozott konstrukció is (Hunt-Barker, 2001;
Hunt-Evans-Kares, 2007).
2.2.2.2. Az ártalomcsökkentés modellje
Az ártalomcsökkentés definíciója régóta vitatott (Keane, 2003; Jourdan, 2009).
A tágabb definíció, amely magában foglalja a szakmapolitikai és a gyakorla¬
ti szempontokat is, a szerhasználat ártalmainak csökkentését jelenti, amely
minden személy számára elérhető, és amely minden szakmai irányelvbe be¬
vonható attól függően, hogy mit értünk , ártalom" alatt (Saunders-Marsh,
1999; Hathaway, 2001). Az ártalomcsökkentés szűkebb definíciója nem illeszt¬
hető be olyan programokba, amelyekben az absztinencia szerepel (pl. Lenton¬
Single, 1998; Riley és mtsai, 1999). A gyakran emlegetett meghatározás szerint
az ártalomcsökkentés legfontosabb célja a szerhasználathoz köthető ártalmak
csökkentése és nem a szerhasználaté per se (Lenton-Single, 1998).
Az ártalomcsökkentés a patológiás modellel való elégedetlenség hatásá¬
ra alakult ki az 1980-as években az injekciós droghasználókat is sújtó HIV-/
AIDS-problematika terjedése nyomán (Stimson-O’Hare, 2010). Amig a pa¬
tolögiäs modell alapvetően az injekciós szerhasznälat csökkentését tűzte ki
célul, addig e cél mellett az ártalomcsökkentő megközelítés a tiszta tűk és in¬
jektáló felszerelések biztosításával is igyekezett akadályozni a vírus terjedését.
A már függők további károsodását, izolációját, stigmatizáltságát igyekezett
csökkenteni, amellett, hogy a reintegrációjukat, felépülésüket mint további le¬
hetséges célt sem ejtette. A tű- és fecskendőcsere bevezetésével a HIV-fertőzés
terjedésének üteme csökkent, így az ártalomcsökkentés a drogpolitikák egyik
legsikeresebb elemévé lépett elő (Ritter- Cameron, 2006).
Az ártalomcsökkentés modellje a (legális és illegális) droghasználat elfoga¬