Page 39 [39]
OCR
38 m 2. AZ ADDIKCIÓ ELMÉLETEI ÉS MODELLJEI Pikó (2009) a társas-társadalmi környezet szociológiai elméletei közül a funkcionalista, az ökológiai, a kultúra- és szubkultúra-elméleteket, a szimbolikus interakcionizmus elméletét, a fenomenológiai megközelítést, a konfliktusmodellt, valamint a rizikó- és protektív elméletet emeli ki. A funkcionalista elméletek alapfogalma az anómia vagy normanélküliség; ez egy olyan társadalmi állapot, amelyben sokkal jellemzőbbé válhat a deviáns, mint az addiktív viselkedés (pl. az 1960-as évek ellentmondásos morális közege, amikor a normák átalakulnak vagy reformálódnak). Az ökológiai elméletek az 1920-as évekbeli Chicagói Iskolához köthetők, és urbanizációs jelenségként tekintenek a deviáns jelenségekre, azt vizsgálják, hogy a város működése hogyan hat a viselkedésre. A kultúra- és szubkultúra-elméletek azt tudják értelmezni, milyen szimbolikus jelentései vannak a szerhasználatnak, hogyan alakulnak ki az olyan koncepciók, mint pl. a parti-élmény. , A szimbolikus interakcionizmus elméletei a deviáns módon viselkedő egyén, valamint a társadalmi kontroll megtestesítőjeként értelmezhető intézmény közötti interakció fontosságát emelik ki." (Pikó, 2009: 361.) 2.2.2. Modern szerhasználati paradigmák és diskurzusok Az új pszichoaktív szerek használata és elterjedése a korábbi addiktológiai elméletekben és gyakorlatban is paradigmaváltást indított el. A fejezetben három, elsősorban droghasználattal összefüggő elmeleti paradigmät (drogdiskurzust) mutatunk be: a patológiás, az ártalomcsökkentő és a fogyasztói modellt. Ezek a diskurzusok együtt hoznak létre egy , többrétegű mozaikot" (Seddon, 2007), amelyek megmutathatják a szerhasználat jelentését. A különböző paradigmák helytelen értelmezése vagy szélsőséges alkalmazása hatással lehet a szakmapolitikai döntésekre és végeredményben az intervenciók hatékonyságára, pl. bizonyos közegészségügyi intervenciók kevésbé hatékonyak vagy hatástalanok lesznek, a szerhasználók stigmatizációja növekszik. 2.2.2.1. A szerhasználat patológiás modellje A patológiás vagy hiány-paradigma az egyik legjellemzőbb modell, amelyben a szerhasznälatot ertelmezik (O’Malley-Mugford, 1991; Southgate-Hopwood, 1999; Moore, 2002; Karlsson, 2010). A patolögiäs modell a szerhasznälöt (f6leg, ha függő) alapvetően a normálistól eltérő, deviáns személynek láttatja, akinek valamilyen személyiségproblémája vagy társadalmi pozíciójából faka
