Page 39 [39]
OCR Output

38 m 2. AZ ADDIKCIÓ ELMÉLETEI ÉS MODELLJEI

Pikó (2009) a társas-társadalmi környezet szociológiai elméletei közül a
funkcionalista, az ökológiai, a kultúra- és szubkultúra-elméleteket, a szimbo¬
likus interakcionizmus elméletét, a fenomenológiai megközelítést, a konflik¬
tusmodellt, valamint a rizikó- és protektív elméletet emeli ki. A funkciona¬
lista elméletek alapfogalma az anómia vagy normanélküliség; ez egy olyan
társadalmi állapot, amelyben sokkal jellemzőbbé válhat a deviáns, mint az
addiktív viselkedés (pl. az 1960-as évek ellentmondásos morális közege, ami¬
kor a normák átalakulnak vagy reformálódnak). Az ökológiai elméletek az
1920-as évekbeli Chicagói Iskolához köthetők, és urbanizációs jelenségként
tekintenek a deviáns jelenségekre, azt vizsgálják, hogy a város működése ho¬
gyan hat a viselkedésre. A kultúra- és szubkultúra-elméletek azt tudják ér¬
telmezni, milyen szimbolikus jelentései vannak a szerhasználatnak, hogyan
alakulnak ki az olyan koncepciók, mint pl. a parti-élmény. , A szimbolikus
interakcionizmus elméletei a deviáns módon viselkedő egyén, valamint a tár¬
sadalmi kontroll megtestesítőjeként értelmezhető intézmény közötti interak¬
ció fontosságát emelik ki." (Pikó, 2009: 361.)

2.2.2. Modern szerhasználati paradigmák és diskurzusok

Az új pszichoaktív szerek használata és elterjedése a korábbi addiktológiai el¬
méletekben és gyakorlatban is paradigmaváltást indított el. A fejezetben három,
elsősorban droghasználattal összefüggő elmeleti paradigmät (drogdiskurzust)
mutatunk be: a patológiás, az ártalomcsökkentő és a fogyasztói modellt. Ezek
a diskurzusok együtt hoznak létre egy , többrétegű mozaikot" (Seddon, 2007),
amelyek megmutathatják a szerhasználat jelentését. A különböző paradigmák
helytelen értelmezése vagy szélsőséges alkalmazása hatással lehet a szakma¬
politikai döntésekre és végeredményben az intervenciók hatékonyságára, pl.
bizonyos közegészségügyi intervenciók kevésbé hatékonyak vagy hatástalanok
lesznek, a szerhasználók stigmatizációja növekszik.

2.2.2.1. A szerhasználat patológiás modellje

A patológiás vagy hiány-paradigma az egyik legjellemzőbb modell, amelyben
a szerhasznälatot ertelmezik (O’Malley-Mugford, 1991; Southgate-Hopwood,
1999; Moore, 2002; Karlsson, 2010). A patolögiäs modell a szerhasznälöt (f6¬
leg, ha függő) alapvetően a normálistól eltérő, deviáns személynek láttatja,
akinek valamilyen személyiségproblémája vagy társadalmi pozíciójából faka¬