Page 405 [405]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Következésképpen a többletmunka nem eredményezett , automatikusan" több
bért, még ott sem, ahol elvileg teljesítménybérezés létezett. A termelésirányítás
különböző szintjein irányítók jól kidolgozott összmunkája, a darabbérrel és a
normával"? való állandó manipulációk révén elérte, hogy a munkások érdekeltek
legyenek az előírt kibocsátást pár százalékos felülteljesítésében.
A norma jelentős túlteljesítésében ugyanakkor a dolgozók nem voltak érde¬
keltek: ezzel ugyanis azt kockáztatták, hogy a norma emelésével az egyszer elért
pluszjövedelmet beolvasztják a , normál" bérébe. Tegyük hozzá, hogy a normák
folyamatos emelése amúgy is állandó tendencia volt. A darabbéres munkák között
voltak , rosszul fizető" és ,jól fizető" változatok (Haraszti 1989/1979, Moldova
1984/1977, Hethy-Makö6 1972) is, annak megfelelően, hogy a munkások megíté¬
lése szerint milyen , könnyen", illetve nehezen lehetett a normaidőn belül telje¬
síteni. A , rosszul fizető" és ,jól fizető" munkák ütemezésében a vállalatoknak
rendszerint kisebb vagy nagyobb mozgástere volt, a műhelyeken belül a műve¬
zetőknek volt lehetősége arra, hogy sajátos alkufolyamatban elosszák azokat a
beosztottjaik között.
Hogyan lehetséges ilyen körülmények között a jövedelem növelése? Változatos
technikákkal, időnként bonyolult játszmákkal, amelyekben a munkásoknak
korántsem a passzív elszenvedő szerepe jutott.?? A Héthy Lajos és Makó Csaba
klasszikus vizsgálatában szereplő nagyvállalat?" , rendszeresen és bátran hoz¬
zanyult a munkanormakhoz” (Héthy—Mak6 1972:55), egészen pontosan 1960 és
1969 között hat alkalommal emelték a teljesítményelvárást. Ráadásul 1968 elején
a gyár sorozatosan , rosszul fizető" munkákat ütemezett (Héthy-Maké 1972:89),
ezek bérre gyakorolt hatása pedig átlépett egy bizonyos kritikus határt. A vizs¬
gálat fókuszában álló, különösen nehéz munkát végző egyengető-lakatosok
csaknem fele kilépett ki a gyárból, míg a maradók , az egyes vonásaiban olykor
már a sztrájkra emlékeztető teljesítményvisszatartás" (Hethy-Makö 1972:7)
gyakorlatához folyamodtak. Míg az egyengető-lakatosok addig általában a
122 Itt a 10096-os teljesítésként meghatározott kibocsátás.
123 Haraszti Miklós, az egyetemről politikai okokból kizárt (és később politikusi pályára tért) gyári
munkásként így tapasztalta: a , norma alig titkolt kényszer a bérmunka látszólagos önkéntességén
belül..." (1989/1979:119) Az ügyész véleményével szemben (Haraszti szociográfiája szolgáltatta
az ürügyet a Kádár-kor utolsó sajtóperéhez) nem politikai elfogultsága miatt láthatta így, hanem
mert a Kemény István által , fluktuáló fiataloknak" nevezett munkás-csoporthoz tartozott, akik
a magasabb bérért folyó játszmákban gyenge játékosoknak számítottak az , idősebb" elit
szakmunkásréteghez képest. (Kemény 1990b/1973:55; de hasonló különbségeket ír le Héthy és
Makó is, lásd ugyanebben a bekezdésben.)
A könyvben meg nem nevezett vállalatról azóta már leírható, hogy a szocialista gépipar egyik
zászlóshajója, a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár volt. A határozott és a korban szokatlanul
kezdeményezőképes menedzsmentet gyakorlatilag Horváth Ede személye határozta meg (1963
és 1989 között vezérigazgató).
424
+ 404 +