Page 403 [403]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Így ment ez négy évig, mindennap. [...] Éreztem én, hogy egyre fogy az erőm, gyen¬
gült a karom, a lábam, sokszor nem kaptam levegőt [6 6.1.3 — D. Cs.]. A szaktärsaim
haragudtak rám:
— Meghalsz, te hülye — mondták.
Könnyű azt mondani, hogy hülye. De lakni kell." (Berkovits 1976:32—33) Az idézet
folytatása már a riportalany leszázalékolásáról szólt."
A különböző munkastratégiák, a legális és illegális tevékenységek és a túlóra¬
stratégia — lásd lenn, c) pont — összefonódását, csomagban való érvényesítésüket
jól illusztrálhatjuk az 1970-es évek mozdonyvezetőinek példáján. A mozdony¬
vezetők bérének egy része fix, masik része pedig ,,teljesitményfiigg6”, pontosab¬
ban attól függ, mennyire jól fizető , fordát" kapnak. , Az utaknak szabott áruk
van, mint a zsömlének... Vannak jól, és vannak rosszul fizető vonatok" (Moldo¬
va 1984/1977:164). Moldova szokäsos stilusäban (> 6.3.3), sztorikban fogalmaz,
nem szociológiai jellemzőkkel próbálja megragadni, hogy melyik mozdonyveze¬
tőnek milyen esélyei vannak , jól fizető" vonatra kerülni, hanem azok személyes
viszonyaival."8
A beosztást -— a fordát - az irányítók készítik csorbítatlan önállósággal. Döntéseiket
maga a fűtőházi főnök is óvakodik megkontrázni, mert ha vitára kerül a sor, a főnök
elveszett: a mozdony- és személyzeti irányítók a vasút minden lében megmosdott
szakértői, az összes szabály és szabálytalanság abszolút ismerői. Az irányítók megtá¬
madhatatlan eszközökkel el tudják érni, hogy egy mozdonyvezető változó illetménye,
vagyis a vitt vonatok után járó pénz havi négyszáz forinttal növekedjen vagy csökken¬
jen. Egy mozdonyvezető részegen jelentkezett az irodában, és belekötött az irányítóba;
egy hónapig, amíg bocsánatot nem kért, ötven forintot sem keresett meg egy nap.
Régebben egyik-másik fűtőházban szokás volt, hogy a mozdonyvezetők keresetük egy
bizonyos százalékát leadták az irányítónak, hogy kedvezőbb fordába kerüljenek, vagy
több túlórát kapjanak. Nyíltan nem merték, hanem bérfizetéskor letettek egy százast:
— Gyula bácsi, a tartozásom!" (Moldova 1984:165)
17 Valamint arról, hogy az alacsonyabb fizetéssel járó beosztásért törvényesen járó kompenzációt
nem kapta meg. A végre felépült házba pedig feltört a belvíz. (Berkovits 1976:33—34)
Ez a megállapítás nem olyan dehonesztáló, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Haraszti,
aki Moldovától eltérően nem riportokat csinált, hanem maga is munkásként dolgozott, szintén
úgy látja, hogy a művezetővel való jó kapcsolat, egyáltalán, a , láthatóság" a főnök szemében
fontos szempont: ,a jó meló jutalom, ráadás. A [konkurenciaharc]... a főnöki figyelem
ébrentartásáért folyik. Sok az eszkimó és kevés a fóka: a művezető hajlamos elfeledkezni arról,
aki nem jelentkezik rendszeresen." (Haraszti 1989/1979:38)
418
+ 402 +