Oldal 399 [399]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
A helyzet iróniája, hogy a magánszektor számottevő része éppen azért keres so¬
kat, mert nem kapitalista, hanem , testidegen" szocialista környezetben, krónikus
hiánygazdaságban dolgozik. A saját kocsiját vezető taxis vagy a sarki kis zöldséges
az alsó középosztályhoz tartozik az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában,
míg a reformszocializmus országaiban a , gazdag" emberek közé tartozik (Kornai
2012/1992:456)
b) A ,szimbióta" stratégiák.
Mint a 6.16 ábrán láthattuk: 1980-ban az összes dolgozó
s kevesebb, mint 496-a nem volt állami alkalmazott/téesz-tag;
s az iparban, kereskedelemben és szolgáltatásokban dolgozó nem állami al¬
kalmazottak aranya pedig csak 1,6% volt. (KSH 1996:89)
Ugyanakkor korabeli becslések szerint:
s a teljes munkaidőalap 3396-át a második gazdaságban dolgozták le;
s a javító/karbantartó tevékenységek esetében ez az arány 8796 volt;
s a lakásoknak (lásd később) az 1970-es években mintegy kétharmadát, az
1980-as években több mint négyötödét magánerőből építették. (Kornai
2012/1992:463, Gábor R. — Galasi 1981)
A teljes munkaidőalap fogalmába ráadásul nem számolták bele
s a házimunkára, illetve
s a közlekedésre szánt időt — pedig ezek sem voltak jelentéktelen tételek.
A házimunkára fordított idő , eltűnt" a családnak nevezett mikrointézmény
keretein belül. Mint már utaltam rá, 1980-ban a 15—54 éves nők között 73,296-ra
nőtt az aktív foglalkoztatottak aránya (a passzív foglalkoztatottakkal és a tanu¬
lókkal együtt: 93,2%, Andorka-Harcsa 1990b:94), ugyanakkor, ha a nök häzi¬
munkára és gyereknevelésre fordított átlagos idejét adott korszakban 100-nak
vesszük, akkor — az alig magasabb foglalkoztatottsággal rendelkező — férfiak
hasonló mutatója 1963-ban 35,2, ami 1986-ra 43,2-re nő. (Falussy 2004:94)
Tegyük hozzá, a mutató növekedése részben a nők házimunkára fordított idejé¬
nek csökkenése miatt következett be, a férfiak erre fordított ideje alig 796-kal nőtt
+ 398 "