Oldal 393 [393]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Amikor beszélgetéseink során arra kértük Juhászt, hogy magyarázza meg, miért
gondolja, hogy a polgárosodás nem a kapitalizmus restaurációja, ismételten visz¬
szatért a , közösségi érzés" és az új vállalkozók , civis kötelességérzetének" témájára.
Még a legsikeresebb vállalkozók sem akarnának különösen meggazdagodni, mert
a polgárosodás eredményeként megszűnt a falun belüli kaszt jellegű megosztottság,
és az egalitarianizmus vált uralkodó normává [kiemelés tőlem — D. Cs.]. (Szelényi
1992/1988:77)
Bár megközelítőleg sincs annyi tapasztalatom a falusi terepmunkäban, mint
Juhász Pálnak, mégsem érzem meggyőzőnek, hogy ,,az egalitarianizmus vält
[volna] uralkodó normává" a késő Kádár-kori falvakban. Egyrészt, , nem logikus",
hogy egy nemzedék alatt eltűntek volna a falusiakat tagoló társadalmi különb¬
segek (> 4. es 5. fejezet szinte egésze). Sőt, fél nemzedék alatt, hiszen például
Fél Edit és Hofer Tamás Átány-kutatása az 1950-es években, majd a következő
évtized első felében zajlott (c 6.4.2) Átányban szigorú, kidolgozott, nemcsak a
családokig, de egészen az egyes egyénekig lebontott presztízs-hierarchia érvé¬
nyesült, amit a templomi ülésrend" mintegy objektivalva meg is jelenített.
(Fel-Hofer 2010/1969:83-89, az ülésrend részletes, kétoldalas ábrája: 86—87)
A szigorúan hierarchizált ülésrendet az egyház is hiába próbálta megreformálni.
Egyes előkelő [kiemelés az eredetiben — D. Cs.] padok megostromlása mintegy csa¬
ládi erőfeszítések célja és a társadalmi emelkedés elismerése lehet. Még az 1950-es
évek elején is elhangzott fiatalasszonyok szóváltásában: , Én azért csak jobban men¬
tem férjhez, mint te, mert engem az első padba vezettek, téged a másodikba." [...)]
A templomi ülőhelyválasztás szimbolikus jelentőségét példázhatja, hogy 1948-ban
a helyi kommunista pártszervezet titkára ünnepélyesen beült a községi bíró helyére.
(Fel-Hofer 2010/1969:89)
Päpay Zsuzsa (1989) — a kötetben említett utolsó néprajzi kutatás, amely akár a
6.4 fejezetbe is kerülhetett volna — az 1980-as évek mátravidéki falujában úgy
találta, hogy szigorú státushierarchia uralkodik, amelyet éppen a , felül levők"
próbálnak tagadni vagy bagatellizálni, bár érezhetően önvédelmi reflexből, a
kuláküldözésekre (— 6.3.2) emlékezve:
106 A hierarchia intézményesített megjelenítésére nem is lehetett más lehetőség, a faluban is
ervenyesülö familista (> 4.3.1, 4.4.1, ill. Dupcsik-Tóth 2008, 2014; Dupcsik 2012b) izoláció
miatt: „Ätänyon az élet általában kis csoportokban, rendesen a családi körben folyik. Hüszan,
harmincan is ritkán gyűlnek össze. A faluban egyetlen olyan hely van, ahol virtuálisan a község
minden, legalább iskoláskort elért lakójának helye, méghozzá pontosan meghatározott helye
van: a templom." (Fél-Hofer 2010/1969:83)
* 392 "